2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/az-atkos-elfeledett-festoi-2538940/

Az átkos elfeledett festői

Erős, élvezetes, dübörgő hatású tárlat a Műcsarnokban, megdöbbentő életutakkal
Tegnap nyílt meg a Műcsarnokban az EGY/KOR – Különutak és kivonulás a konszolidáció idején című kiállítás. A tárlat olyan alkotókkal foglalkozik, akik az átkosban (kiemelve a konszolidációnak mondott korszakot) valamilyen nehezen vagy csak szűk körök számára látható, esetleg teljesen láthatatlan, de konzekvens és gazdag életművet hoztak létre.

A sorsok mind egyéniek, sokszor elképesztőek. Az erdélyi Jakobovits Miklósnak például kiállították groteszk, a diktátort karikírozó festményeit, mert nem jöttek rá, kiről is szólnak – biztos azt hitték, a gonosz imperialistákról. Úgy is reflektált a mindennapokat teljesen átszövő önkényuralmi rendszerre, hogy a dicsőszentmártoni sárgaházba vonult őrülteket festeni, ahol semmi nyomát nem látta a kinti „egészséges emberek lelkében kialakult szándékos kettősségnek és alattomos gyalázatosságnak”. Mégis sikerült fennmaradnia a művészéletben.

Gadányi Jenőt ellenben 1949-ben eltávolították tanári állásából, egyszersmind a közéletből is, onnantól kezdve Békásmegyeren, Kassák Lajos barátja szomszédságában, gazdálkodásból élt, de olyan makacsul ment előre a maga sajátos útján konstruktivizmus, impresszionizmus, a kassáki körök absztrakt gondolkodása vagy épp Vaszary színes világa között, mintha nem is vett volna tudomást a dologról.

Fotó: Kurucz Árpád

Olyan alkotók munkáit is láthatjuk, akiket a kor kultúrpolitikája nem tartott semmire

Karátson Gábor szenvedélyes világa kiemelkedő: az egyszerre precíz ábrázolás – hiszen belekóstolt a fotórealizmusba is – és a teljesen elszabadult fantáziák, maszkszerű jelenések, groteszk figurák komikusak és fenyegetők. Vajon hányan tudják, hogy ő fordította magyarra a Tao te kinget?

Az Ujvárossy László, Bellák Gábor, Mayer Marianna, Rainer Péter, Rockenbauer Zoltán, Kopócsy Anna, Szema­dám György kurátorok munkájával megvalósult anyag a szerencsés helyzetből adódóan (többüket személyes ismeretség fűzött művészhez és családjukhoz) gazdag és életteli életpálya-leírásokkal szolgál.

A tárlat történetileg létfontosságú, hiszen olyan alkotókat emel ki, akik szinte ismeretlenek voltak a nagyközönség előtt. Szembemegy a kor művészeti életét kétpólusúnak látó szemlélettel, és hogy lássuk, mennyivel bonyolultabb volt a helyzet annál, hogy egyesek következetesen rendszerhűek, mások meg következetesen ellenállók lettek volna, elég ránézni a munkákra vagy beleolvasni a pályaképekbe. Történetiségtől függetlenül viszont ez egy erős, élvezetes, dübörgő hatású, a Műcsarnokhoz méltón prezentált tárlat.

De ne feledkezzünk meg Blaskó Jánosról sem, aki képzőművészként soha nem lett elismert, a legtöbben úgy emlékeznek rá, mint az Egri Pedagógiai Főiskola rajztanszékének tanárára (ő volt többek között Cseh Tamás mestere). Markáns, kontrasztos ecsetszántásai olajon és faroston, egyszerű formái végtelenségig variált és finomított színekkel ölelkezve kecsegtetnek valamilyen jelentés ígéretével – itt koncepció a rejtőzködés, ha mégis kibukkan valami, az komoly erővel hat, mint az eldugott önarckép a Lakótelep esti fényeiben.

Egészen megdöbbentő a tárlat utolsó, csoportos szekciója. Ide Szemadám György gyűjtötte össze Bocz Gyula, Cerovszki Iván, Csutoros Sándor, Dombay Győző, Lisziák Elek, Ócsai Károly, Szeift Béla képeit és szobrait. Csupa olyan alkotó, akit a kor kultúrpolitikája s a művészettörténészek többsége sem tartott semmire. Mint a kurátor elmondta: „Deviánsok, halálra ítélt emberek, szegénylegények voltak, akiknek a szeme sem rebbent a szakmai meg nem becsüléstől.”

És ez látszik is a műveiken. Meglepően erőteljes, bátor, hatásos munkák. Jó rájuk nézni. Mindenkinek ajánlott, egzisztenciális nehézségektől szenvedő képzőművészeknek pedig életpéldával is szolgálhat.

Kiemelt

Boldogságügyi miniszter

Időről időre megjelennek boldogságindexek, amelyek a különböző országok közt állítanak fel rangsort, hogy hol boldogabbak, hol szomorúbbak az emberek. Mi ez utóbbiak közt szereplünk.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!