Ha a shortlistre felkerülő vagy a díjazott szerző műve kellően piacképesnek tűnik, akkor beindul a globális könyvszakma gépezete, és a díj utáni egy-két esztendőben a nyertes minden esélyt megkap, hogy ne csak hazájában – vagy az angol nyelven kényelmesen elboldogulók körében –, hanem világszerte is ismertségre és újabb olvasókra tegyen szert. Könyve megjelenik számos fordításban, ő maga pedig körbeturnézhatja a művelt világ könyvtárait, egyetemeit, kisebb és nagyobb könyves rendezvényeit és fesztiváljait.
És ha különös szerencséje van, akkor olyan, számára talán korábban ismeretlen és egzotikusnak tűnő kis közép-európai országba is eljuthat, mint amilyen Magyarország. Ha pedig nekünk van különös szerencsénk, akkor a világirodalom aktuális történéseit figyelő magyar kiadók elhozzák nekünk – időt, energiát és pénzt nem spórolva – a friss és minőségi szövegárut, lehetőleg minél gyorsabban és az eredeti megjelenéshez képest alig késéssel, például az alább felsorolt díjazott szerzők közül.
Korábbi cikkünkben már hosszabban bemutattuk az idei Irodalmár-díj (teljes és hivatalos nevén: Literarian Award for Outstanding Service to the American Literary Community) idei kitüntetettjét, James Patterson amerikai írót, illetve Don DeLillót, aki az Amerikai Nemzeti Könyvalap döntnökeinek köszönhetően életművéért érdemelte ki az elismerést.
A szépirodalom kategória díját – és a vele járó tízezer dolláros jutalmat – Adam Johnson vehette át. Korábban kapott többek között Pulitzer-díjat (nem újságíróként, hanem szépíróként), California Book Awardot, illetve szerepelt a National Book Critics Circle Award jelöltjei között is. A The Orphan Master’s Son című korábbi könyve majdnem egy évig rajta volt a The New York Times bestsellerlistáján. Most kitüntetett műve, a Fortune Smiles hat mesterien megírt rövidebb elbeszélést tartalmaz, melyek a szerelem és az emberi veszteségek tragédiáinak mélyére ásnak, természeti katasztrófák, a technológiai fejlődés vagy éppen a politika személyiségtorzító hatásait és következményeit járják körül – játszódjanak akár egy kelet-németországi Stasi-börtönben, akár Észak-Koreában.
A tényirodalom kategória győztese 2015-ben Ta-Nehisi Coates, a The Atlantic magazin tudósítója lett. Between the World and Me című könyve műfaját tekintve levélregény, címzettje kamaszkorú fia. A szerző ebben végigjárja az elmúlt másfél száz év amerikai történelmét, melyben kíméletlenül és őszintén előtérbe helyezi a fekete bőrűek sorsát, az ellenük irányuló – korszakonként más arcú – rasszizmust, majd egy transzcendens vízióban megfogalmazza a lehetséges jövőképek egyikét. „Ezzel a könyvvel az volt a célom, hogy összegyűjtsem a különböző számokat és statisztikákat, és ezeken keresztül átélhetővé tegyem a jelenlegi történéseket” – nyilatkozta könyvéről még korábban Ta-Nehisi Coates.
A gyermek- és ifjúsági irodalom leginkább sötét tónusú, pszichologizáló művei közül idén Neal Shusterman Challenger Deep című könyve érdemelte ki a díjat. A négy gyermekével Kaliforniában élő Shusterman regényének főhőse, Caden Bosch egy zseniális középiskolás diák, akinek furcsa viselkedése mellett már barátai sem tudnak szó nélkül elmenni. Bosch csak színleli, hogy részt vesz az iskolai életben, míg egyre hosszabb magányos sétákat tesz, és egyre inkább elvész a fejében hullámzó gondolatok között – amelyek a föld legmélyebb pontja felé tartó hajó fedélzetén utaznak valahová messze, a skizofrénia és a paranoia kiismerhetetlen világába…
A négy díjazott között az egyetlen nő a költészet kategóriában vehette át az elismerést. Az Alfred A. Knopf kiadó által gondozott Voyage of the Sable Venus Robin Coste Lewis verseskötete. A kreatív írás mellett szanszkritot és összehasonlító vallásos irodalomtudományt hallgató költőnő könyve egy gondosan kivitelezett szövegtriptichon – a személyiség keresésének lírai versei keretezik a címadó szöveg korpuszát, melyben a szerző az ókortól a nyugati művészet történetének valamennyi lehetséges korszakán keresztül napjainkig járja végig a „fekete bőrű nő” alakjának megjelenéseit, megformálódásait, figuráit, ideáit és szerepeit.
Mind a négy mű – a maga módján – izgalmas szövegvilágú olvasmány, mindenképpen érdemes rákeresni a szerzőkre és az interneten felbukkanó részletekre. Talán egyszer majd megjelennek magyarul is – de ez már egy másik történet.