– Két filmtervem volt, ami nem jött össze az utóbbi időben, ennek nyilván magam is oka vagyok, és az is, hogy nem mindig a legjobbakkal szövetkeztem – mondta Enyedi Ildikó a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) fődíját elnyerő, Testről és lélekről című nagyjátékfilm rendezője a tegnapi, budapesti sajtótájékoztatón arra az újságírói kérdésre, hogy miért esett ki 18 év a legutóbbi egész estés filmje, a Simon mágus bemutatása óta.
Legújabb filmjének megvalósítása nagyrészt Muhi András producer lelkesítésének köszönhető, a munka 2010-ben már majdnem megszületett, mégis jó, hogy 2015-ben ezekkel a szereplőkkel jöhetett létre.
– Az Első szerelem című rövidfilmre is András beszélt rá 2008-ban – tette hozzá a Balázs Béla-díjas filmrendező. Hangsúlyozta, ez a film elsősorban arról szól, hogy mindaz, ami a mai elidegenedett világban összeköt minket, sokkalta lényegesebb annál, mint ami szétválaszt. – A két főszereplő az álomban talál először egymásra, ez a szféra jutott elsőként eszembe, ahol a főszereplők kiszabadulhattak mindennapjaik defenzív sündisznóállásából – tette hozzá.
Arra a felvetésre, hogy miközben filmje a mostani finanszírozási rendszerben, a jelenlegi kormány alatt jutott támogatáshoz, nem tartja-e igazságtalannak a gesztust, amellyel bírálta a politikai vezetést, Enyedi Ildikó úgy fogalmazott: úton hazafelé szembesült azzal, mit tett a sajtó a kétmondatos véleményével, amit egy interjúban fogalmazott meg. – Már bánom, mint a kutya ezt a megállapítást, mert valakik felhasználták arra, hogy egymás ellen uszítsanak, felnagyítva az elhangzottakat.
Nem gondolom, hogy bármely kultúrpolitika dolga eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, és szerencsére a Magyar Nemzeti Filmalap is hasonlóképpen áll ehhez. Nagyon hálás vagyok, hogy a magyar emberek munkájából származó adóforintokon értékes filmalkotások születhetnek. A véleményem nem változott, de már bánom, hogy a film sugallta megkönnyebbülés helyett megint a szembeszegülés kapott életre – fejtette ki. Elmondta, továbbra is a tervei között szerepel Füst Milán Feleségem története című regényének megfilmesítése.
A megjelent stábtagok és szereplők egybehangzó véleménye szerint Enyedi Ildikó az a rendező, aki ellazít, kinyit, százszázalékosan jelen van, mindenkire és mindenre koncentrál, és az érzékekkel kommunikáló, csöndes munkafolyamatban hívja elő belőlük az adott karaktert.
A film kapcsán az együttérzést méltatta a nemzetközi zsűri, a rendező hozzátette, ideje egymás és magunk felé is fordulni, mert úgy látja, „magunkkal bánunk a legkegyetlenebbül”.