Bartók Béla fia, Péter eleve nagyon ritkán ad interjút, és ennyire részletgazdag, az apa-fiú kapcsolatot feltáró megszólalást talán még sehol sem olvashattunk vagy hallhattunk tőle, mint Sipos Józsefnek a világhírű zeneszerzőről, zongoraművészről, népzenekutatóról készített dokumentumfilmjében, amelyet szeptember 14-től vetítenek a hazai mozikban.
Az Eszter hagyatéka, a Kaland, Az elveszett európai című filmek rendezőjeként ismert Sipos József a Magyar Időknek elmondta, hogy 3-4 éve foglalkozik komolyabban Bartók életművével, mert eredetileg egy játékfilmet szeretett volna forgatni róla. „Az előmunkálatok során megpróbáltam minden információt begyűjteni Bartók életéről, de a családi életét és a személyes karakterét a rendelkezésre álló irodalom nem részletezte megfelelően. Vikárius László, a Bartók Intézet vezetője hívta fel a figyelmemet arra, hogy a nagy zeneszerző fia még él, és meg lehetne keresni őt. Nem nagyon szokott interjút adni, ennek ellenére megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot: elmondtam neki, hogy szeretném bemutatni a magyaroknak az édesapját, mert szerintem nagyon színes egyéniség volt, és elküldtem neki egyik korábbi filmemet, az Eszter hagyatékát. Bartók Péter pedig adott egy időpontot, és mi felkereshettük az idősek otthonában, ahol él” – avatott be a forgatás előzményeibe a rendező.
A személyes találkozás után a stáb számára hamar egyértelművé vált, hogy a rögzített felvételt nem háttéranyagként fogják használni, annál ugyanis sokkal értékesebb. Mint Sipos József elmondta, a visszaemlékezés rendkívül megrázó volt, Bartók Péter ugyanis nagyon sok mindent elmesélt, amiről nem tudhattunk eddig: milyen viszontagságos volt az amerikai utazás, mennyi tragédia érte a családot. „A beszélgetés erejét nemcsak a jelenlévők tapasztalhatták, hanem a felvételen is érződik, ezért döntöttünk úgy, hogy dokumentumfilmet készítünk belőle. Bartók Péter elbeszélés közben szinte újraélte az édesapjával töltött pillanatokat, a film pedig éppen ettől különleges: egy olyan művészettörténeti dokumentumról van szó, amit nem lehet megismételni, nekünk pedig óriási szerencsénk volt, hogy megőrizhettük” – hangsúlyozta a rendező.
A film nagyon személyes képet körvonalaz a művészről, betekintést enged a legszűkebb köreibe, a családjához, a szerelmeihez fűződő kapcsolatát is mélyebben megismerhetjük. A dokumentumfilm ezenfelül számos, sosem látott portrét is bemutat Bartókról, továbbá érdekes gondolatokat emel ki személyes levelezéséből, a munkássága kritikai visszhangját is részletesen ismerteti, így feltárulnak előttünk azok a mélyebb összefüggések is, amelyek a zeneszerző esztétikai hitvallását és az országhoz fűződő viszonyát meghatározták.
Többek között olyan érdekességeket tudunk meg a filmből, hogy milyen viszontagságok érték Bartókot a gyűjtőkörútjain, hogyan találta meg a székely dallamtípusokat, illetve az Allegróból miért lett Allegro barbaro. A legizgalmasabb részek azonban valóban a hetvenöt éve az Egyesült Államokban élő Bartók Péter visszaemlékezései. Egyedülálló atmoszférát teremt például, amikor elmeséli, hogy a Szabadban című zongoraszvit egyik száma, az Éjszaka zenéje a család szőlőspusztai tanyáján átélt gyerekkori élményekre emlékezteti: a tétel hangzása ugyanis teljesen olyan, mint az artézi kút által táplált tó felől hallatszó éjszakai békakuruttyolás.
A zeneszerző levelezéséből az is kiderül, mennyire mélyen érintette édesanyja elvesztése, és hogy az Egyesült Államokba történt kivándorlása után a komoly szakmai elismerések és kihívások ellenére mindvégig hiányzott neki az otthona. Az Amerikában töltött évekről Bartók Péter elmesélt egy érdekes történetet, amely szintén sok mindent elárul édesapja művészetfelfogásáról: elmentek moziba megnézni a Fantasia című Disney-mesét, amelyben klasszikus zenei betéteket is használtak. Bartók Béla szó nélkül felállt és kiment Beethoven VI. szimfóniájának a közepén, elmondása szerint azért, mert kihagytak belőle valamit, és úgy vélte, ezt a szerző engedélye nélkül senki sem teheti meg.
A film igazi mélységét az adja, hogy sok fontos információval egészíti ki és árnyalja a képet, amely korábban élt bennünk Bartókról. „A visszaemlékezés feltárja a zeneszerző valódi személyiségét, amit eddig nem nagyon ismertük. Nem tudtuk például, hogy ő volt az első, aki egyik koncertjén, a Kossuth szimfóniának az előadásán megjelent csizmában és Bocskaiban egy olyan korban, amikor a Habsburg-elnyomás miatt ez tilos volt. És ő meg merte ezt csinálni. Ez a hozzáállás egész további életében jellemző volt rá: olyan hazaszeretet tanúsított, ami példaértékű mindannyiunk számára. Nemhiába hangsúlyozta, hogy egész életében a hazáját akarta szolgálni” – árulta el lapunknak Sipos József.
A Bartók című film egy olyan alkotás, amelyet mindenkinek érdemes megnéznie, aki mélyebben szeretné megismerni a nagy zeneszerző életét és személyiségét. A mű ráadásul jótékony célt is szolgál: a filmet forgalmazó Filmnet a bevétel 25 százalékát ajánlja fel a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal együttműködésben a hátrányos helyzetű és beteg gyerekek számára.