A harmadik vendég Lányi András lett volna, de egészségügyi okokból nem tudott részt venni a beszélgetésen.
A beszélgetést vezető Horkay Hörcher Ferenc elsőként azt kérdezte a ringben ülőktől, hogy mikor találkoztak először az iszlám kultúrával? Kozma Imre atya elmondta, hogy a karitatív tevékenysége során, különböző arabok lakta vidékeken – Kenya, Afganisztán, Sri Lanka — találkozott először az iszlámmal. Úgy emlékszik, hogy az emberek szeretettel vették őt körül, semmilyen atrocitást nem tapasztalt.
A menekülteket látva – fogalmazott az atya, — a Máltai Szeretetszolgálat egyértelmű álláspontja az volt, hogy úgy nézzük azokat az embereket, mint akik úton vannak, és az úton levők helyzete mindig kiszolgáltatott. A szervezet nem foglalkozott azzal, hogy a migránsok miért indultak el a hazájukból.
Schmidt Mária a kérdésre válaszolva szintén arról számolt be, hogy ismer arabokat és jó kapcsolatot ápol velük, de ez más dolog, mint az is más, ami előtt most vagyunk. Mint minden évszázad, a miénk is új kihívásokat hoz, azokra pedig nem árt a felkészülés. Meglátása szerint hosszútávon csak a demográfia számít, és ez nem igazán kedvez Európának. Felgyorsult az idő, a korábban elmaradottnak ítélt régiók jelenleg technikailag a Nyugathoz kezdenek felsorakozni. A történész-asszony Orbán Viktor miniszterelnököt idézte: „Európa gazdag és gyenge”, ezt csak alátámaszthatjuk, a mostani Európa nem rendelkezik megfelelő védelemmel.
A moderátor következő kérdésében felvetődött, mit tehet a katolikus egyház ebben a szorongással és félelemmel teli helyzetben? „A tapasztalatokat össze kell gyűjteni.” – Mondta Kozma Imre atya, majd hozzátette, a mostani kritikus területek, beleértve Szíria is 1400 évvel ezelőttig a kereszténység bölcsői voltak, majd Mohamed próféta fellépésével rohamosan csökkent az ott élő keresztények száma, külön adókat róttak ki az ott élő keresztényekre, megnehezítették a mindennapi életüket.
Az atya felidézett egy harminc évvel ezelőtt Rómában tartott konferenciát, ahol kimondták, hogy kezdetét vette a világ újrafelosztása. A huszonegyedik századra ez a folyamat rohamosan felgyorsult. „A szegénység mára nem oldható meg adományokkal, — folytatta az atya, — a javainkat kellene megosztanunk.” Azon a konferencián egy püspök szájából a következő hangzott el: „A világ jövője a szegények kezében van.” Az atya álláspontja az volt, hogy becsaptuk ezeket az embereket, elhitettük velük, hogy Európa tárt karokkal várja őket. Egy olyan Európa, aminek a polgárai nagyobbrészt az egyház gyökereit, a kereszténység értékeit megtagadta, egy ilyen Európa mit tud kezdeni az iszlám filozófiájával? Tette fel kritikus éllel a súlyos kérdést az atya.
Schmidt Mária nem teljesen értett egyet Kozma Imre állításaival, szerinte a régóta tartó önmarcangolást abba kellene hagyni végre. A migránskérdéssel kapcsolatosan kifejtette, hogy állandóan hergeljük ezeket a földrészeket, Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok ezekkel az emberekkel csak lefelé nézve tud beszélni, így viszont semmilyen előrelépést nem érhetünk el. Egy olyan világ üzenetét küldjük, amiben mi, európaiak sem élünk, elhitetjük velük a média teremtette világ szemfényvesztéseit.
Kozma atya úgy fogalmazott, hogy nem ismerjük ezeknek az embereknek a mindennapi kultúráját. Az európai embernek mindennél fontosabb, hogy mit birtokol, míg az araboknak mindennél fontosabb, hogy egymással szeretetkapcsolatban éljenek. Az a tapasztalata, hogy az otthonaik kevésbé olyan igényesek, mint az európaiaké, viszont meghittek, bensőségesek. Kozma atya megfogalmazása szerint erkölcsi válságban élünk, s az erkölcs a lélek egészsége, és ez normakövetést is jelent. „Európa olyan önző, hogy azért sem hoz már áldozatot, hogy saját magát megvédje.” Idézte az atya a Szíriában hallott túlzás nélküli, határozott kijelentést.
Horkay Hörcher Ferenc a párizsi merényletekkel hozakodott elő, mire az atya keresztényi választ adott: „Az ember igazi nagysága abban áll, hogy a rosszra nem rosszal válaszol, mert az nem hoz javulást. A rosszra jóval érdemes válaszolni.” Schmidt Mária szerint a sajnálatos események felkínálták a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy az európai politika módosítson az álláspontján, de ez nem történt meg. Ugyanakkor a bombázásoknak nem sok értelmét látja, ezzel csak hergelik azokat az embereket, a megoldáshoz semmivel nem jutnak közelebb általa. A történész asszony kitért rá, hogy Európának egy esélye van, ha erős hadsereget hoz létre és a határokat lezárja. Az is probléma a migrációval, hogyha a legképzettebbek elhagyják a hazájukat, akkor tönkretesszük őket, mert kik lesznek azok, akik újjáépítik ezeket az országokat? A másik komoly gond, hogy Európában nincs elég munka, tehát a migránsok egy újabb hitegetés áldozatai.
Az izgalmas sorozat a jövőben folytatódik, tehát továbbra is érdekes beszélgetésekre készülhetünk a jelenünket érintő dolgokról, a lehetséges problémamegoldásokról.