Váratlan és egyben roppant fájdalmas csapást mért a hazai balliberális táborra egyik imádott német hetilapja, a Die Zeit a „Visszajönnek a munkások karácsony után?” címmel karácsony első napján megjelent cikkével. Miután Magyarország is vastagon érintett benne, úgy gondoltuk, ha már az MTI nem lapszemlézte, törjük át ismét mi a csöndet.
A beszámoló egy Nagy-Britanniában dolgozó lengyel postás sztorijával kezdődik. Miközben csomagot nyújt át a cikk írójának, Bettina Schulznak, sugárzó arccal újságolja neki: „Ez volt az utolsó… Megyek haza, Lengyelországba. Ott is vannak jó munkahelyek. És ismét többet fizetnek. Miért maradnék itt?”
A második bekezdés: „2017 karácsony. Ő se jön vissza a januári ünnepnapok után – mint oly sok lengyel, cseh és magyar. Egyszerűen nem jönnek vissza.”
Majd következnek az adatok.
A tavaly júniusi brexit szavazás óta egyre kevesebb „kelet-európai” érkezik az Egyesült Királyságba. 2016-ban 42 ezren, ma nyolcezren.
Főként az uniós tagországok polgárairól van szó.
Ez problémát jelent olyan brit ágazatoknak, amelyek a külföldi munkaerő folyamatos beáramlására vannak szorulva. Mint a szállodai és éttermi szektor, a mezőgazdaság, az egészségügyi rendszer és az ipar.
A Thatcher-kormány évei óta Nagy-Britanniában hiányzik a működő szakmunkásképzési rendszer. Csak az elmúlt években építettek ki egy olyan rendszert, mint ami Németországban és Svájcban található, de messze nem olyan jót, mint Németországban. A tanoncok, szakmunkások, mérnökök nem kapják meg azt az elismerést, mint amihez a kontinentális Európában szoktak.
A cikk szakszervezeti vezetőket idéz, akik elmondták, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó kelet-európai munkások első hulláma a nyári szabadság után nem tért vissza.
Akik csak picit is meghallgatják a balliberális politikusok és médiumaik unalomig ismert mondanivalóját, tudják, ők úgy állítják be Magyarországot, mintha innen mindenki menekülni akarna.
A Klubrádió-féle médiumaikból pedig napi rendszerességgel dől az alig leplezett ösztönzés, amellyel távozásra bírnának minél többeket, és a távozók jelentette öröm.
Holott Magyarország a térségben messze azon országok közé tartozik, ahonnan arányaiban nézve a lakosságnak a legkisebb hányada ment el külföldi munkát vállalni, akár rövidebb, akár hosszabb időre.
Azt végképp nem mondhatjuk, hogy „örökre”, mert ellentétben a balliberális sajtóval, mi a tényeket nézzük.
Mint például a szinte soha nem emlegetett Moldávia esetét, amely ország 1991-es függetlenné válása óta négy és félmilliós lakosságából másfél milliót vesztett el, azaz népessége egyharmadát.