A görög elnök a Török Köztársaság kikiáltása utáni évek eseményeiről beszél, amikor – görög források szerint – 370 ezer, a Fekete-tenger déli partján élő görögöt gyilkoltak meg a törökök 1914 és 1923 között. Athén 1994 óta hivatalosan is népirtásként ismeri el az eseményeket. Pavlopoulosz közölte: a görög nép addig fog küzdeni, amíg „el nem ismeri a pontuszi görögök elleni népirtást és bocsánatot nem kér az elkövetők leszármazottja, Törökország”.
Az elnök bírálta a török hatóságok döntését, mivel nem engedélyezték, hogy a trabzoni – görögül Trapezounta – Panagia Szoumela kolostorban vallási szertartáson emlékezzenek meg a gyilkosságokról. A törökök a kolostor felújítását hozták fel okként.
Görögország Németországgal kapcsolatos történelmi viszonyával is foglalkozott, a parlament júliusban felállított szakbizottsága várhatóan szeptemberben fogja a plénum előtt bemutatni a II. világháborús jóvátétellel kapcsolatos jelentését. Görögország 269 milliárd eurót követel Németországtól a náci megszállás okozta károkért, az akkori kényszerű kölcsönért, valamint az azóta eltelt időre kamatot is felszámolnak.
A Spiegel című német lap úgy tudja: a görögök diplomáciai módszerekkel akarják megoldani az ügyet Németországgal együtt, de szükség esetén a jogi eljárástól sem riadnának vissza. A jóvátétellel tavaly óta foglalkoznak aktívan a görögök, amikor nemzetközi összefogásra volt szükség, hogy a görög gazdaságot megmentsék az összeomlástól.
A görög javaslatot Németország visszautasította, Sigmar Gabriel alkancellár „butának” nevezte a felvetést, azt hangoztatva, hogy Berlin nem keverné össze a II. világháborús megszállást Görögország pénzügyi problémáival. Angela Merkel német kancellár ugyancsak ellenzi a „régi sebek felszakítását”, és rámutatott: Nyugat-Németország 1960-ban már rendezte a háborús kárpótlás ügyét. Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök azonban az ügy mellé állt, ahogy a görög lakosság 80 százaléka is elvárja a német jóvátételt.