A beteg korallzátonyok jellegzetessége a kifehéredésnek nevezett jelenség. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák távoznak, és csak a fehéres színű mészváz marad hátra. Ha a folyamat hosszú időn át tart, a korallok elpusztulnak. A halak számára élőhelyet és táplálékot jelentenek a korallok, így azok végzete a halállományra és azon keresztül az emberre is hatással van.
A jelenséget a klímaváltozással és a Csendes-óceán trópusi felszíni vizeinek felmelegedését okozó El Nino hatásával magyarázzák. A víz felmelegedése a globális hőmérséklet-emelkedés logikus következménye, mivel az óceánok nyelik el a keletkező hőtöbblet 93 százalékát. Amennyiben visszaállnak a számukra normális körülmények, a korallok helyrejöhetnek. Ha a pusztulásukat okozó környezeti ártalom folytatódik, a korallok teljesen eltűnhetnek a Földről. A virágállatoknak nagyjából tíz évre és a tengervíz gyors lehűlésére van szükségük ahhoz, hogy regenerálódjanak egy-egy súlyos korallfehéredés után.
A queenslandi James Cook Egyetem kutatója, Terry Hughes szerint – akinek szavait az MTI idézte – a világ kormányainak azonnal cselekedniük kell a klímaváltozás megállítása érdekében, hogy megakadályozzák a további korallfehéredést. A szakember szerint a tavalyit is beleszámítva 1998 óta az idei a negyedik tömeges korallfehéredés az érintett területen. A kutatók ezúttal nyolcezer kilométeren vizsgáltak át csaknem 800 korallzátonyt, és az eredmények szerint az ausztrál Nagy-korallzátonynak mindössze a déli harmada maradt viszonylag érintetlen.
A queenslandi egyetem tengerbiológusa, James Kerry szerint azoknak a koralloknak, amelyeket immár második egymást követő éve sújt a fehéredés, nincs esélyük a regenerálódásra.
A kutatók a klímaváltozást nem tudják megállítani – ez a politikusok és a gazdasági élet irányítóinak feladata lenne –, de a hatását csökkenteni próbálják. Mint annyi más területen, itt is bevetették a 3D-nyomtatást: bahreini és monacói kutatók homokkőből korallutánzatot készítettek. Ez megfelelő környezetet teremt a korallpolipok számára, amelyek előszeretettel költöznek be a színtelen korallokba. Két éve pedig arról írt a sajtó, hogy ausztrál kutatók tengeri csillagokat gyilkoló robotot fejlesztettek ki.
Természetesen az eszközzel nem az összes tengeri csillagot akarják eltüntetni, csupán egyetlen faj, a töviskoronás tengeri csillag a célpont. Ez a korallok legnagyobb természetes ellensége, tömeges elszaporodásával egész szirteket tehet tönkre. Ennek megakadályozására fejlesztették ki a Queenslandi Műszaki Egyetem kutatói a Cotsbot nevű robotot. Az eszköz felkutatja egyetlen célpontját, a tengeri csillagot, és halálos mérget fecskendez a kártevő testébe. (A robot nyolc órát tölthet a tengerben, kamerával, GPS-szel és szenzorokkal tájékozódik, egy műszak alatt akár 200 állatot szúrhat meg – a tengeri csillag pedig 24 órán belül elpusztul.)
A szakértők szerint 2043-ra éves rendszerességgel fordulhat elő tömeges korallfehéredés az ausztrál Nagy-korallzátonynál – ezt az adatot idén februárban idézte az MTI –, amennyiben az emberiség nem csökkenti a káros anyagok kibocsátását.
A tendenciák alapján könnyen elképzelhető, hogy a zátony talán meg sem éli 2043-at.