Keserédes győzelem; Merkel számára csak a Jamaica-koalíció maradt; Merkel egyszerre győzött és veszített; Árnyék vetül Angela Merkelre – ezekkel a szalagcímekkel üdvözölte a német és az európai sajtó Angela Merkel és a németországi uniópártok választási győzelmét.
A végleges eredmények ismeretében a Kereszténydemokrata Unió és bajorországi testvérpártja, a Keresztényszociális Unió a voksok 33 százalékát, míg eddigi szövetségeseik, a szociáldemokraták mindössze 20,5 százalékát szerezték meg. Harmadik helyen a bevándorlásellenes és euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) futott be a szavazatok 12,6 százalékával.
A német Bundestagban a voksok 10,7 százalékát bezsebelő liberálisok (FDP), a 9,2 százalékot megszerző Baloldal (Die Linke), illetve 8,9 százalékkal a németországi Zöldek is helyet kapnak majd. Az ötvenes évek óta nem volt példa rá, hogy a szövetségi parlament alsóházában hét párt képviseltesse magát, így az arányosság elvének megfelelően soha nem látott számú, 709 képviselő dolgozik majd a német választópolgárok érdekeinek képviseletében.
Persze kérdéses, hogy Berlinben hogyan is értékelik a választópolgárok akaratát. Angela Merkel már választási győzelmének estéjén kijelentette: hallja a nacionalista szavazók aggodalmait, így mindent megtesz majd annak érdekében, hogy visszanyerje az AfD mellett lehorgonyzó német szavazókat.
A valószínűleg ellenzékbe szoruló Martin Schulz is megpróbálta elhessegetni a figyelmet a szociáldemokraták tragikus teljesítményéről (a pártnak a második világháború óta nem volt ilyen alacsony a támogatottsága), és Angela Merkelt nevezte meg a voksolás „igazi vesztesének”. Pedig a német politikusok akkor még nem is tudhatták, de mára már világossá vált: a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak több mint egymillió szavazót hódított el az uniópártoktól.
A német nacionalisták megerősödését Európa-szerte a menekültválság kezelésének kritikájaként értékelik. Antonio Tajani – Schulz utódja az Európai Parlament elnöki székében – egy hétfői lapinterjúban kijelentette: a német választások eredményét erőteljesen meghatározta a migrációs politika. A közép-európai sajtó is javarészt a megbukott Willkommenskulturról cikkezett, a Lidové Noviny cseh napilap a határnyitásért megfizetett adóként értékelte Merkel és Schulz relatív leszereplését. Lengyelországban ugyanakkor reménykeltő szavakkal illették a voksolás kimenetelét.
– Az eredmény nyomán kisebb a lehetősége a lengyelországi beavatkozásnak az Európai Unió részéről, a lengyel ellenzék panaszai ugyanis egyre kisebb visszhangra találnak Brüsszelben és Berlinben – írta a wPolityce.pl konzervatív hírportál szerkesztője, egyúttal őrült bevándorláspolitikával vádolta a német vezetést. A Rzeczpospolita lengyel napilap főszerkesztője ezzel egy időben arról írt, hogy Merkel valószínűleg kezet nyújt majd Beata Szydlo lengyel miniszterelnöknek, és segíti őt a Brüsszellel fennálló konfliktusok kezelésében.
Közép-Európával szemben az EU megreformálására törekvő Emmanuel Macron kevésbé örülhet Merkel keserédes újraválasztásának. A meggyengült támogatottság és az AfD jelentette kihívás sok területen kompromisszumkényszerbe kergetheti a kancellárt, aki így kisebb hajlandóságot mutat majd a mélyreható reformokra.
A brüsszeli Politico hírportál szerint Macron saját vereségeként könyvelheti el a németországi eseményeket. Mint írják, amennyiben a német liberálisok valóban helyet kapnak a berlini kormányban, a francia elnök keresztet vethet az eurózóna elmélyítésére, hiszen az FDP már a kampány során elvetette annak lehetőségét.
Londoni elemzők hasonló következtetésre jutottak, és jelezték: a további euróövezeti integrációra való kisebb hajlandóság lehet a választások egyik következménye.