Trócsányi László felidézte: a lengyelországi magyar évadhoz hasonló eseményt utoljára 1998-ban szerveztek, a mostani, másfél éves rendezvénysorozat időtartamában és programkínálatában messze felülmúlja az előzőt.
A magyar modernizmus korát és történelmi kontextusát a jelenkorral összehasonlítva Trócsányi László azt mondta: a rendszerváltás előtt Magyarországon és Lengyelországban a hivatalos propaganda a béke és a barátság szavakat lejáratta. „De a barátság a lengyel és a magyar nép között korábban is igazi volt, és most is különleges, és a jövőben is az lesz” – hangsúlyozta.
Trócsányi László „a magyarok Lengyelország és a lengyel nép iránti megingathatatlan tiszteletének, barátságának újabb jelének” nevezte a kiállítást. „Ez a kölcsönös tisztelet és a barátság, amely nagyon sok viharon átsegített, feljogosít bennünket, a magyarokat és a lengyeleket, a büszkeségre és derűlátásra” – szögezte le.
Piotr Glinski felszólalásában úgy értékelte: a kiállítás „nagyszerű zárlata” a lengyelországi magyar évadnak, amely során „sok nagyszerű vállalkozást sikerült megvalósítani”.
A 2018. január 7-ig látogatható kiállítás Rippl-Rónaitól a Nyolcakon át Kassákig és Moholy-Nagyig több mint száz alkotást mutat be. A művek döntően a pécsi Janus Pannonius Múzeumból és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galériából érkeztek, de kölcsönzött műveket a kaposvári Rippl-Rónai, a tatai Kuny Domonkos, a székesfehérvári Szent István Király és a szentendrei Ferenczy Múzeum is.