Toronyházak a sztyeppén? Ha tervezett városról van szó, akkor létezhet ilyen. A felhőkarcolók eredeti értelme az volt, hogy a nagyon drága telekárakat kijátszva függőlegesen építkeznek ahelyett, hogy szétterülnének a házak. De az óriási épületek más szempontból is fontosak: méltóságteljesek, monumentálisak, gazdagságot és sikert jelképeznek. Manhattan betonrengetege agyonnyomja az embert, de felfelé húzza a Wall Streetet. Hongkong kicsi, és rengetegen élnek a szigeteken, így csak a felhők között férnek el. De Kazahsztánban máshogy okoskodtak. A világ kilencedik legnagyobb országának 2,7 millió négyzetkilométerén 17 millióan laknak, főként az orosz határ mentén és a délkeleti területen, a régi főváros, Almati körzetében. Délnyugaton a Kaszpi-tenger és a hajózás, nyugaton olaj és gáz van, középen azonban csak a végeláthatatlan róna, a szűzföld, a ritkás bokrokkal tarkított sztyeppe hullámzik. 1997 óta pedig itt van Asztana.
Sztálin halála után az új SZKP-főtitkár, Nyikita Hruscsov gyorsan nagyszabású mezőgazdasági tervbe kezdett. Hogy felszámolja az éhezést a Szovjetunióban, úgy döntött, új földeket vesznek művelés alá. 1954 végéig 30 millió hektárnyi új földet szántottak fel, amely három Magyarországnak megfelelő terület. 1956-ban rekordtermést takarítottak be az országban, amely a mindig óriásira vágyó szovjet pártvezetőt a szűzföldkampány további kiterjesztésére sarkallta. Csakhogy nem volt elég szakember, elég gép, elég eső, elég lakás, a földek mindentől távol, Kazahsztánban voltak. Hruscsov úgy döntött, átszervezik a földek adminisztrációját, az ország északi öt megyéjét összevonták egy naggyá, a központját, Akmolinszkot pedig Celinográdra, Szűzföldvárosra keresztelték. A program lassan megbukott, az ’56-os sikert soha nem tudták megismételni, de Celinográd legalább létezett az isten háta mögött. Kazahsztán 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét, elnöke pedig az utolsó kommunista párttitkár, Nurszultan Nazarbajev lett. Ha a földeket nem művelik meg évtizedeken át, nem tudni, Kazahsztán képes lett volna-e saját lábára állni. De a történelemben nincsen ha. A független Kazahsztán megszületett, s azzal gazdálkodott, amije volt: gabonával, olajjal, földgázzal, és egy identitását kereső nemzettel. A Szovjetunióban tűzzel-vassal irtották a nemzeti öntudat jelképeit, a kazah múlt inkább olvadjon fel a szovjet jelenben, gondolták Moszkvában. Észak-Kazahsztánban megtelepedtek az oroszok, a kazah nyelvet pedig lassan felváltotta az orosz. Ez ma is így van, Asztanában, Almatiban és az északi tájakon. A fiatalok számára az orosz olyan, mint Írországban az angol, nem a saját nyelvük, de az egyszerűség miatt átvették. De ma már az oroszok is kazahok.
Asztanára szükség volt, mert az elnök, a független Kazahsztánt ma is irányító Nazarbajev így akarta, mert az általa elképzelt modellhez illeszkedett a nemzeti nagyság szimbóluma. A városban ikonikus épületek sora látható, a minisztériumok egyesített irodaháza irdatlan méretű szalagház, arany-fehérben pompázó monstrum. Az operaház klasszicizáló stílusú, de modern épület, a békét és a vallások közötti egyetértést célzó központ pedig egy kék-sárga üvegpiramis a város közepén. Az elnöki könyvtárban – amely Nurszultan Nazarbajev tevékenységét kutatja és mutatja be a látogatóknak – elmondták, nincs olyan nagyszabású állami épület Asztanában, amely ne viselné magán az elnök keze nyomát, ne tükrözné ízlését. Kazahsztán szimbólumai ősiek, de modern formában éledtek újjá. Címerének közepét a kazah jurta teteje ihlette, oldalán két csodaló látható, ez a jelkép sem idősebb az országnál, s az elnök bábáskodott megalkotásánál.
A nyolcszázezer ember által lakott, folyamatosan bővülő Asztana Kazahsztán kirakatvárosa, amely azt hivatott megmutatni, mit gondol magáról az ország. Dinamizmus, üzleti lehetőségek, hatalom sugárzik a városból, amely egy kicsit se romantikus. A világon két helyen dívik a plázák sokasága, ott, ahol nagyon hideg vagy nagyon meleg van, esetleg mindkettő. A Közel-Keleten és Dél-Ázsiában a hőség elől menekülnek a légkondicionált bevásárlóközpontokba az emberek, Kanadában a rettentő fagy űzi őket a boltokba. Kazahsztán a világ második leghidegebb fővárosa, mértek itt már mínusz 51 fokot is. Nyáron viszont rekkenő a hőség, 35 fokig is felmelegszik az idő, ezért nem is csoda, hogy Asztana tele van modern plázákkal. Asztana szikrázik, minden közterületen áll legalább egy-két karácsonyfa, a villanyoszlopokra LED-sorokat szereltek, a hidakon fut a fény, az egész főváros úgy készül az ünnepre, mintha nem muszlimok lennének. Pedig azok, így természetesen nem ünneplik a karácsonyt. A kimutatások szerint ez persze nem ilyen egyértelmű: Kazahsztánt mintegy 140 nemzet fiai és lányai alkotják, mutatva a sztálini áttelepítési politika eredményességét, akik 17 különböző vallási közösséghez tartoznak.
Kazahsztán 2050-re tűzte ki maga elé, hogy a világ ötven legfejlettebb országa közé kerül. Ehhez természetesen nagy segítséget nyújt olaj- és gázkészlete, valamint az ezzel szinte párhuzamosan folyó program, amely az alternatív energiaforrások kutatását célozza. Kazahsztán 2017-re tervezett világkiállítása is a természetes energiaforrások jegyében készül, a helyszín Asztana lesz, az épületeket most húzzák fel. Az építkezésen a metsző hidegben helyi munkások dolgoznak egy kazah és egy török zászló alatt, jelezve, hogy a nyelvrokon nagy szeletet kér az Expo-tortából. De Asztana hív mindenkit, nem csak a törököket. Kína és Kazahsztán között „örök barátsági” szerződés van, itt fog elhaladni az a vasútvonal, amely az ősi karavánút, a Selyemút modern kori utódja. Az úton viszik el azokat a nyersanyagokat, amelyeket itt bányásznak, urániumot, nikkelt, krómot, de a jelenlegi exportlista azt mutatja, hogy a külföldre kerülő kazah áruk 80 százaléka az energiahordozókat érinti.
A partnerországok felsorolása is tanulságos, a listát Olaszország vezeti. Kína második helye nem meglepő, de Hollandia harmadik pozíciója az. Még akkor is, ha nem minden holland, ami annak látszik. Jerlan Hairov, a kazah befektetési tanács vezetője szerint Hollandia úgy kerülhet ilyen magasra, hogy adó- és jogrendszere miatt sok külföldi cég ott telepszik meg, így holland zászló alatt hajózó más társaságokról van szó. Az elnöki palota előtt rendőr szólt, hogy vigyázzunk, mert külföldi delegáció érkezik, cseppet se meglepően Mark Rutte holland kormányfő érkezett. Egyike azoknak, akik vízum nélkül jöhetnek Kazahsztánba. Összesen 19 ilyen ország van, köztük a magyar útlevél birtokosai. A sztyeppék népe tudja, kiben lehet megbízni.
Guruló kampány
Asztana számára talán nincs is nagyobb, ismertebb és mindenki számára felismerhető reklámhordozó, mint az Astana Pro Team kerékpárcsapat. A világ nagy körversenyein is látható, természetesen égszínkék–sárgában pompázó társaság mögé a Szamruk-Kazina, a kazah állami vállalatokat tömörítő pénzügyi alap állt. A csoporthoz tartozik többek között az Air Astana légitársaság, a vasút, a posta, a KazMunayGas állami olaj- és gáztársaság, vagy a Kazutomprom urániumbányászati cég. A tehetős csoport segíti hozzá a kékeket a legmagasabb szintű licenc megtartásához és a körversenyeken való induláshoz, mégpedig oly módon, hogy sikerek is kötődjenek az Asztana névhez. Ehhez pedig roppant sok pénzre és kecsegtető feltételekre van szükség azért, hogy a legjobb versenyzők aláírjanak hozzájuk. A 2007-ben létrehozott csapat akkor leigazolta a kazah szívű és érzelmileg nagyon elkötelezett Alekszandr Vinokurovot, mellé pedig Andreas Klödent, Paolo Savoldellit és egy másik kazahot, Andrej Kasecskint, majd egy év múlva már itt volt az előző év Tour de France-győztese, Alberto Contador, s korábbi csapattársa, az amerikai Levi Leipheimer is. A spanyol bringás megnyerte az olasz és a spanyol körversenyt, utóbbin Leipheimer a második lett. Ezt követően a kazahok kinyújtották a kezüket az akkori király, Lance Armstrong után, s a hétszeres Tour-győztes amerikaira is volt elég pénz. Ezután azonban beütött a krach, a csapat pénzügyi zavarba került, ennek rendezése után pedig visszatért Vinokurov kétéves eltiltásából, azt eredményezve, hogy a kilencfős Astana Tour-csapatból nyolcan eligazoltak a kazahoktól. Jött viszont Vicenzo Nibali (képünkön), s vele együtt rengeteg olasz, s nyerte meg a 2013-as Giro d’Italiát és a 2014-es Tour de France-ot. A kerékpáros sztároknak azonban híre-hamva sincs a sztyeppe csodavárosában. A bicikliversenyzéshez hegyek kellenek, azok pedig Almatinál, mintegy ezer kilométerrel délkeletre vannak. A csapat vezetője, Alekszandr Vinokurov Monacóból irányítja az együttesét, ott van a központ, a kazah főváros csak nevét adja a projekthez. De biztos ami biztos, Kazahsztán a monacói polgároknak is vízummentességet adott.