Elsősorban a Napból érkeznek nagy energiájú részecskék, amelyek az útjukba kerülő műholdat, űrállomást vagy az űrsétáló űrhajóst veszélyeztetik. A Földet csak kismértékben, mert azt két rendszer is védi: a belső pajzs maga a légkör, a külső pajzs pedig a Föld mágneses tere. Ilyen oltalmat azonban nem kapnak az egyre összetettebb műszerekkel felszerelt űreszközök, amelyeket egy erősebb kozmikus sugárzás – például egy napkitörés – könnyedén tönkretehet.
A Föld körül keringő műholdakat, az űrhajósokat felkészíthetnénk a veszélyekre, ha előre látnánk, mikor mekkora kozmikus sugárdózisra számíthatunk (ez az űridőjárás), illetve pontosan ismernénk a Föld mágneses mezőjének finomszerkezetét. Ha egy átfogó mérési rendszer pontosabb képet ad arról, hogy hol, mikor és mennyi sugárzás ér egy űrbeli tárgyat, az űreszközök pályára állítási folyamata megtervezhető úgy, hogy a lehető legkevesebb sugárzást kapja. A pontos mérésekkel elkerülhető a felesleges túlbiztosítás – ez pedig egy-egy eszköz esetén az MTA.hu-n megjelent tájékoztatás szerint dollármilliókat jelent. Éppen ilyen eszközt fejlesztenek magyar kutatók, mérnökök.
– Elsősorban a műhold pályája határozza meg, hogy a tervezés alatt álló eszköz meddig üzemelhet majd a mostoha körülmények között – tájékoztatta lapunkat Horváth Gyula, a műhold fejlesztésében meghatározó szerepet játszó C3S Kft. vezetője. A villamosmérnök részt vett az első magyar műhold, a Masat–1 építésében, majd három éven át a jelek feldolgozásában. Ez a három év kiváló ajánlólevél a következő missziónak.
A Radcube elődjét, a Masat–1 műholdat 2012 februárjában a Francia Guyana-i Kourou melletti űrközpontból indították útnak és 2015 januárjában a légkörben égett el. A műhold tömege egy kilogramm volt, a térfogata egy liter. Kezdetben a Földet 102 perc alatt megkerülő, több mint kétezer alkatrészből megépített műhold memóriakapacitása – a miniatürizálásnak köszönhetően – tízszerese volt a legelső amerikai űrsiklók fedélzeti számítógépes memóriakapacitásának. A közel három év alatt a szerkezet több száz megabyte-nyi információt továbbított a Földre.
Az új küldetés pályájának kiválasztása a nyár végére várható. Sok függ attól, hogy a különböző rakéták aktuálisan milyen pályákra indulnak, de legfőképpen attól, hogy a pályák közül melyek izgalmasak űridőjárási szempontból. Ha a Radcube sikeresen működik, a következő lépcső egy kisebb flotta – 6-10 példány ezen a szinten elegendőnek tűnik – különböző pályákra való állítása lenne. Az üzemelési eredmények és a szolgáltatási igények alapján megállapítható, hogy mekkora legyen a teljes flotta mérete. Ez akár száz műholdat is jelenthet. Már nevet is kapott a nem létező rendszer: Cosmic Radiation Observatory Satellite System, vagyis a CROSS.
Az még nem dőlt el, hogy a három Masat–1 térfogatú RADCUBE-t pontosan mikor és honnan indítják Föld körüli pályára. A tervek szerint erre 2018 végén, 2019 elején kerülhet sor. A 2,2 millió euróért fejlesztett újabb magyar műhold platformját, az egyes eszközök integrációját és a missziótervezését, valamint majdan az üzemeltetést a C3S Kft. végzi. A fedélzet legfőbb hasznos terhét, a RadMag elnevezésű műszert az MTA Energiatudományi Kutatóközpont munkatársai fejlesztik. A program egyébként ingyen van – pontosabban ESA-tagdíjunk terhére valósulhat meg.