A varsói felkelés 73. évfordulójára és a nácik által elkövetett atrocitásokra emlékeznek a napokban Lengyelországban. Az események kiváló alkalmat adtak a kormánypárti politikusok számára, hogy újabb fronton szálljanak harcba a Varsót bíráló nyugati országokkal, elsősorban Németországgal. A kormányzó nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosságot (PiS) olyamatos kritikák érik – többek között az uniós menekültkvóták elutasítása miatt –, ezért szavazati jogainak felfüggesztésével és az uniós támogatások megvonásával fenyegetik.
Ebben a feszélyezett légkörben vetette fel a kormánypárt egyik parlamenti képviselője, Arkadiusz Mularczyk, hogy meg kellene vizsgálni: követelhet-e Lengyelország Németországtól kártérítést a második világháborúban neki okozott károkért. A kérdés a Jog és Igazságosság előző kormányzása (2005–2007) idején is felmerült, Jaroslaw Kaczynski akkori miniszterelnök, a PiS jelenlegi elnöke pedig idén júliusban megismételte: Lengyelországnak jogában áll kárpótlást kérni, a kártérítésről soha nem mondott le. Testvére, a 2010-ben elhunyt Lech Kaczynski még 2004-ben, Varsó főpolgármestereként hívta életre azt a bizottságot, amely megállapította: 45 milliárd dolláros kártérítés illeti meg Lengyelországot a csak a fővárosban végzett pusztításokért.
Bár elemzők szerint politikai manőver a jóvátétel követelése, az igaz-sághoz hozzátartozik, hogy a kártérítést rendező szerződést az egykori Német Demokratikus Köztársaság és a volt Szovjetunió írta alá 1953-ban. Antoni Macierewicz nemzetvédelmi miniszter emlékeztetett erre, mondván, a Lengyel Népköztársaság „szovjet gyarmat” volt, amely „egy másik bábállam, a szovjet NDK” javára mondott le a kártérítés egy részéről. A Rzeczpospolita konzervatív napilap szerint a jóvátétellel kapcsolatos követelés indokolt, különösen egy olyan időszakban, amikor Németország a menekültkvóták betartásától teszi függővé, ki mennyi pénzt kap az uniós forrásokból.
A német kormány közölte, lezártnak tekinti a háborús jóvátétel kérdését, a Deutsche Welle német közszolgálati adó pedig emlékeztetett egy tizenhárom évvel ezelőtt készült tanulmányra, amely megállapította: mind az 1953-as szerződés, mind a Németország újraegyesüléséről szóló 1990-es megállapodás egyértelműsíti, hogy Berlinnek nincsenek további jóvátételi kötelezettségei.