Kelet-Európában tavaly év végén Lengyelországban, idén év elején pedig Romániában korbácsolódtak fel a politikai indulatok. A következő állomás Ukrajna lehet. Hiábavalónak látszik Petro Porosenkóék minden igyekezete. Továbbra is óriási a társadalmi megosztottság, a politikai instabilitás, a gazdasági és szociális kilátástalanság. Már az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán működik az állam – jól érzékelni a fogaskerekek egyre erősebb csikorgását, egyre több politológus hajlik rá: újra kellene olajozni, ami politikai olvasatban előre hozott parlamenti választásokat jelenthet.
A 2013–2014 telén végbement Euromajdan után előrehozott elnök- és parlamenti választással próbált kikecmeregni a gödörből és a háborúból az ország. Egyre nyilvánvalóbb a kísérlet kudarca. Mára teljesen szétesett az akkor felállt öttagú koalíció. Kísértetiesen hasonlít a helyzet a 2004-es narancsos forradalom utáni állapotokra. Az akkori győztesek szintén gyorsan egymás torkának estek. És ezúttal sem volt másként. A korábbi többségből csak az államfő nevével fémjelzett Petro Porosenko Blokk és a korábbi miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk vezette Népfront maradt együtt. Őket sem köti már össze semmi más, csak a hatalomhoz való ragaszkodásuk, mert új választásokkal Jacenyuk pártja kiszorulna a parlamentből, Porosenkóék pedig elveszítenék ma még meglévő befolyásukat. Egy új választásnak talán a mindent túlélő Julija Timosenko lehetne a legnagyobb nyertese, aki már meg is kezdte a felkészülést a megméretésre. 2010-es és 2014-es elnökválasztási kudarca után most nagyobb eséllyel lehetne az ország elnöke.
Lehetséges forgatókönyvnek tűnik, hogy hatalma megtartása érdekében Porosenko beáldozza miniszterelnökét; Volodimir Hrojszman kormányának menesztésével időt nyerne az elnök. A Jacenyuk–Hrojszman csere nem hozta meg a várt áttörést, azzal is csak időt nyert. Ruszlan Bortnik kijevi elemző rávilágított, gyakorlatilag illegitim a törvényhozás, mert nincs stabil többség, egy-egy jogszabály elfogadása más és más többséggel történik, a háttérbeli oligarchikus csoportosulások alkuira alapozva. A parlament gyengélkedését bizonyítja az elfogadott törvények, határozatok rekordalacsony száma és a látogatottság: megesik, hogy alig százan jelennek meg a 450 fős kijevi rada ülésein.
Ha jobban belegondolunk, a mostani kormánynak nincs is lehetősége a valódi kormányzásra. Folyamatosan támadásokat kell kivédenie. A legújabb ilyen a donbaszi vasúti blokád, amit a kelet-ukrajnai fronton harcolt veteránok szerveztek, de azóta bizonyos politikai erők is mögé álltak, mert ezzel nyomást tudnak gyakorolni a kijevi elitre. Az akció lényege, hogy teljesen megbénították a vasúti kereskedést a kelet-ukrajnai népköztársaságokkal, mondván, ne pénzeljék a felkelőket. Csakhogy a blokád Ukrajna számára eredményez nagyobb veszteségeket. A fellépő szénhiány miatt az energetikai szektorban már szükségállapotot kellett hirdetni. Petro Poro-senko azt mondta, amennyiben folytatódik a blokád, több százezer ember veszítheti el a munkáját, a büdzsé pedig kétmilliárd dollártól eshet el. A blokádhelyzet ugyanakkor jól mutatja az ország energiafüggőségét és az elmúlt három év reformjainak a kudarcát. Arra is rávilágít, milyen könnyű sarokba szorítani a regnáló hatalmat, amely nem tud mit kezdeni a belső frontokkal. Fél tőle, hiszen nagyon jól tudja, mihez vezethet a népharag és az, ha a kritikus tömeg utcára vonul.