Az illiberális gazdasági-társadalmi modell meghirdetése, annak tavalyi egyértelműsítése után, hogy a tét ma már Európa, az európai értékek és nemzetek megmaradása vagy eltűnése, illetve felismerhetetlenségig történő megváltozása, nagy érdeklődés várta a tusnádfürdői katlanban Orbán Viktor idei táborzáró beszédét. A 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombat délelőtti programján megjelenők kíváncsiságát mindjárt a miniszterelnök első mondataival felcsigázta. Ez a tér ugyanis, fogalmazott Orbán Viktor, mindig is arról volt híres, hogy itt másképp lehet beszélni politikáról. Ebből adódnak a bajok is, tette hozzá némi derültséget keltve, de nincs más választás, az európai politika ugyanis már alaposan kifutotta a formáját mindazokkal kommunikációs panelekkel, amelyeket ugyan már senki sem ért, de legalább nem hoz bajt a beszélő fejére.
A kormányfő szerint az álláspont, amely néhány éve még Magyarország kisodrásával fenyegetett, ma már inkább előny, mint hátrány, időközben ugyanis kiderült, hogy az európai fősodor már nem a többség által helyesnek tartott irányba fordult. Nincs magyarázat ugyanis a legutóbbi év eseménytömegére, a jövő bizonytalanságára, amely egyre növekvő félelmet generál. Ennek ellensúlyozására, illetve felszámolására meg kell határozni, mi ellen harcolunk, hogyan, milyen eszközökkel? A klasszikus értékek – a törvény betartása, a szülők tisztelete, az iskolák elvégzése – devalválódtak, a hatalmas embertömegek révén Kína és India komoly versenytársakká váltak a világpiacon, s az új helyzethez Európa még mindig nem tudott alkalmazkodni. A gazdasági válság pedig fokozatosan európai elitválságba torkollott, hiszen az politikai elitképzők „termékei” ma már képtelenek biztosítani az elmúlt évtizedekben megszokott biztonságot és jólétet. Orbán Viktor szerint ez a ki nem mondott probléma jelentős mértékben szolgáltatott hátteret napjaink terrorcselekményeihez.
Aki fél, nem vállalkozik nagy dolgokra, nem kockáztat, sündisznóállásba kényszerül, fogalmazott a miniszterelnök. A félelem nem engedélyezi azt sem, hogy Európa visszanyerje korábbi állásait. A müncheni tragédia arra is rádöbbentett, hogy Németország – amely józanságával, az extremitásokkal szembeni ellenállásával a biztonság garanciája volt – már korántsem képes a megszokott hatékonysággal zárni.
A brüsszeli politika egyik legnagyobb veszélyét a denacionalizálási törekvések jelentik. Hasonlóan veszélyes – s ezért sürgős megszüntetésre vár – Brüsszel hamis önértékelésének befejezése, mivel az Európai Unió már nem is hasonlít korábbi önmagára. Főleg a Brexit után már korántsem számít globális szereplőnek, ma már jó esetben csak regionális szereplő, és ezt az ukrajnai helyzet, a törökországi válság is jelzi, ahol sokkal inkább az Egyesült Államok számít jelentős szereplőnek.
Orbán Viktor szerint legalább három hibás döntést hozott a közelmúltban. Megnövelt az Európa-parlament szerepét, megengedte az Európai Bizottságnak, hogy semleges, pártatlan státusához képest politikai bizottságnak tekintse magát, ugyanakkor bevezette a kétharmados támogatottság „intézményét”, amelyre hivatkozva most Brüsszel le akarja nyeletni a migrációs döntéseit. Tizenkét nemzeti parlament ugyan jelezte, hogy nem ért ezzel egyet, de az EB-t ez nem érdekli. Márpedig ez minimum sárga lapos figyelmeztetésnek számít, jelentette a miniszterelnök. Állítása szerint mélységesen egyetért Donald Trump azon kijelentésével, miszerint meg kell szüntetni a demokrácia exportpolitikáját. Épp ezért a törökországi puccskísérlet után is a stabilitás fenntartását tartja a legfontosabbnak, hiszen Líbia „demokratizálásának” migrációs következményeivel ma már egész Európa szembesülni kényszerül.
A szeptemberi uniós csúcson Pozsonyban nem szépségflastromokat kell gyártanunk, jelentette ki Orbán Viktor, nem szabad engedni, hogy a bukott brüsszeli vezetés tovább védje a mundér becsületét – egész Európa kárára. Ugyanakkor át kell értékelni a régi és új Európa fogalomrendszerét. Ma már a régi a változásra képtelent jelenti, az új pedig a kontinens életképes, energiával tele részét. Amit az is táplál, hogy ma csak Közép-Európában hallgatják meg az embereket, nyomatékosította a miniszterelnök. „Higgyék el, mindaz, amit elkezdtünk, egyetlen célt szolgált: Magyarország biztos pont maradjon egy bizonytalan világban” – fejezte be Orbán Viktor nagy tapssal honorált beszédét.
A Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke által moderált beszélgetés első felében Tőkés László EP-képviselő szólt a közönséghez. Az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke mindenekelőtt gratulált a magyar labdarúgó-válogatottnak, „amely teljesítményével növelte európai otthonosság-érzetünket.” Tőkés megismételte két évvel ezelőtt tett felhívását: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi magyarok ügyében. Ausztria ugyanis nemrég erősítette meg, hogy mindig is védhatalomként áll a dél-tiroli osztrákok mögött, ami azért is fontos, jelezte a püspök, mert küszöbön áll e státus újratárgyalása a két uniós ország között. kapcsolatában.
Tőkés a szabadság zálogának és biztosítékának nevezte az autonómiát. Kitért Beke György írónak ama megállapítására, miszerint az erdélyi Magyar Népi Szövetség 1945-ös hűségesküje a román államhoz önkéntes magyar Trianon volt. Kiemelte Márton Áronnak a párizsi békekonferenciához intézett memorandumát, illetve a katolikus püspök bölcsességét, amellyel megakadályozta, hogy az 1945-ös csíksomlyói búcsú ne torkolljon rendszerellenes tiltakozásba. Márton Áron mondása azonban – „Ez nem politika, itt az életünkről van szó, s az élethez Istentől nyertünk jogot.” – máig ható érvényességgel bír, hangsúlyozta. „Mi nem határkérdésről, hanem autonómiáról akarunk tárgyalni. Nem területet, hanem közösségi jogot kérünk és követelünk. A törvényes rend keretei között, a nemzetközi normáknak, demokratikus autonómiaformáknak megfelelően” – egyértelműsítette Tőkés. Végezetül Nehémiás prófétának a jogos önvédelemre való biztatását emelte: ne féljetek, harcoljatok. Brüsszelnek ugyan fogalma sincs, mit kezdjen a bibliával, de az autonómia ügyében nincs kompromisszum. Az EP-képviselő az idei csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka, Csintalan László csíkdelnei plébános sajátos áldásával búcsúzott Tusványos népétől: „Isten áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.