A gőg és az önteltség betapasztotta Netanjahu fülét! – utalt az izraeli kormányfő nemzetközi rosszallást kiváltó politikájára Jichák Herzog, a baloldali ellenzék vezetője. De nem az ő hangja mérvadó most Izraelben. Arra számítanak Jeruzsálemben, hogy Donald Trump heteken belül hivatalba lépő új amerikai adminisztrációja szabad kezet ad majd Benjamin Netanjahu még inkább jobbra tolódó kormányának, egyebek mellett a zsidó telepek bővítésének folytatásához is. A múlt héten éppen ennek leállítását követelte – ellenszavazat nélkül – az ENSZ Biztonsági Tanácsa csaknem negyven éve példátlan határozatában, amerikai tartózkodás mellett.
Ám az izraeli kormány most jelezte: folytatódnak a több 100 ezer fős – és folyamatosan bővülő – zsidó telepes közösség letelepítését célzó építkezések az ENSZ szerint megszállt, Izrael értelmezésében azonban „vitatott” palesztin területeken. Jeruzsálem ma dönthet egy 5600 lakóegységesre tervezett építkezés első fázisa, 618 lakás építéséről a zömében arabok lakta keleti városrészben. Az izraeli parlament, a kneszet pedig pár hete első olvasatban elfogadta az úgynevezett szabályozó törvényt, amely négyezer, palesztin magánterületen felépített izraeli lakás jogi helyzetét rendezné a földek – kényszerű kártalanítás fejében történő – utólagos kisajátításával. A javaslat még Netanjahutól is jobbról származik: a nemzetközi joggal ellentétes törvényt a telepeseket támogató Zsidó Otthon párt kezdeményezte és erőltette rá a kormányra, noha kezdettől fogva tiltakozott ellene az Egyesült Államok, az Európai Unió és az ENSZ is – emlékeztet az Izraelinfo.com.
De miért adta be a derekát Netanjahu? A válasz két szó, állítják izraeli elemzők: Naftali Bennett. Ő a Zsidó Otthon vezetője és a Netanjahu-kormány oktatási minisztere, aki a tavalyi választások óta nyolc képviselőt ad a Likud vezette hatpárti kormánykoalíció mindössze egyetlen fős parlamenti többségéhez. Ám ugyancsak elemzők úgy vélik, Netanjahunak előbb-utóbb választania kell a radikális jobboldal szélsőséges követelései és gyakorlatilag a teljes nemzetközi közösség között. Netanjahu politikájának jobbratolódását jelzi, hogy a kormányfő diplomáciai vagdalkozását az ENSZ elítélő határozatát követően Cipi Hotoveli külügyminiszter-helyettes is kifogásolta, akit pedig a Likud jobboldali vallásos szárnyához sorolnak. (A külügyi tárcát – és még három továbbit – Netanjahu formálisan maga irányítja.)
JANUÁRTÓL MINDEN MÁS LESZ
Donald Trump megválasztott amerikai elnök többször is értésre adta: Izrael feltétlen barátra számíthat, amint leteszi az elnöki esküt január 20-án. Ez várhatóan így is lesz David Friedman kinevezésével, aki a tervek szerint immár Jeruzsálemben szolgálhat majd amerikai nagykövetként, hét évtizedes tabut döntve meg ezzel. – A Trump-adminisztráció soha nem fog nyomást gyakorolni Izraelre a „két állam” (egy izraeli és egy palesztin – a szerk.) vagy bármely más megoldást illetően, amely ellentétes lenne az izraeli nép akaratával – mondta még októberben Friedman Jeruzsálemben. Sok múlhat azon is, hogy ki lehet a külügyminiszter-helyettes, akiről Washingtonban úgy tartják, rá hárul a minisztérium tényleges működtetése, miután Rex Tillerson lesz a tárca irányítója. Több felröppent név – Elliot Abrams, John Bolton – is erősen Izrael-párti. Donald Trump malmára hajthatja a vizet Izrael kérdésében, hogy az Obama-kormány a mostani ENSZ-szavazáson való tartózkodással olyan befolyásos amerikai zsidó közéleti személyiségeket is magára haragított, mint Charles Schumer, az első számú demokrata párti szenátor vagy Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke.