Anders Breivik ügyvédje útján folyamatosan küzd azért, hogy jobb körülményeket harcoljon ki magának börtönében. Állítása szerint súlyos mentális károkat okoz számára az izoláció, mivel teljesen elzárják a külvilágtól, rabtársaival sem érintkezhet.
Volt, hogy modernebb játékkonzolt, karosszéket, számítógépet, magasabb összegű ellátmányt követelt, majd be is perelte a norvég államot, ahol a bíróság helyt adott kérelmének, kimondták, valóban megalázóan bánnak az utoyai mészárossal, és megsértették az emberi jogait.
Mindezek mellett napozóágy, személyi edző, videójátékok, újságok, könyvek, vagy a részvétel a börtön mézeskalácssütő versenyén nem elégítette ki tömeggyilkost, mert így is depressziós lett.
Ráadásul a bíróság elé rendszerint náci karlendítéssel érkező Breivik arról is panaszkodott, hogy az elszigeteltsége miatt tovább radikalizálódott.
Vajon hová tud még radikalizálódni az, aki előre kitervelten, különös kegyetlenséggel és könyörtelenséggel mészárol le 77 embert, közte többnyire tiniket?
De ez csak mellékszál. A fő kérdés, hogy meddig hagyja Norvégia, hogy folytatódjon a véget nem érő Breivik-show?