Eladják Párizsban a francia Szocialista Párt (PS) székházát, mert az összeroskadt balközép tömörülés nem tudja fizetni a számláit, annyira megcsappant a siralmas választási eredmények utáni állami támogatás.
Pedig a Rue Solferinóból a 80-as, 90-es években – Francois Mitterrand elnöksége idején – még Európa második legnagyobb hatalmát irányították.
Ma messze került ettől nemcsak a francia, de általában az európai balközép is, amely az elmúlt húsz évben egyre gyengébben szerepel, de különösen nagy érvágást okozott számára, hogy képtelen volt reagálni a 2008-as pénzügyi válságra és az elmúlt két év menekültkrízisére. Választópolgárokra lefordítva: egy havi 1500-2000 eurót kereső nyugat-európai alkalmazottnak – a tipikus szocdem szavazónak – semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy alacsonyan képzett munkaerővel vagy éppen segélyezettek tömegeivel kelljen a továbbiakban konkurálnia bérért, szociális juttatásokért, megfizethető bérlakásért, bölcsődei, óvodai férőhelyekért.
Az európai szocdemek meggyengüléséhez a legfrissebb – és Németország súlyát tekintve a legfontosabb – adalék az SPD vasárnapi történelmi választási veresége. Mintegy 20,5 százalékos eredményével a Martin Schulz vezette párt 5,2 százalékpontot veszített 2013-hoz képest is, ami ugyancsak nem volt fényes. A párt gyengén szerepelt az idei tartományi választásokon, és várhatóan nem tud nyerni októberben Alsó-Szászországban, az egyik legjelentősebb tartományban sem.
– Az európai szociáldemokrácia képtelen megfelelni a kor kihívásainak, így a migrációra sincs válasza, miközben a hagyományos munkásság súlya mindenütt csökkent. Külön történet a német SPD-é, amely a második világháború után előbb kormányzásképtelen, balos párt volt, majd 1959-ben néppárttá alakult át, stratégiát váltott – mondta a Magyar Idők kérdésére Nógrádi György egyetemi tanár, külpolitikai szakértő.
Mint mondta, ma az is probléma a pártban, hogy nincsenek karizmatikus vezetői, Martin Schulz nyolc általánossal akarta irányítani Európát.
– Hol van ő Willy Brandttól, Helmut Schmidttől? – kérdezi Nógrádi.
A franciáknál az elnökválasztáson a szocialista jelölt, Benoît Hamon 6,36 százalékkal gyakorlatilag értékelhetetlen eredményt ért el, számos szocialista sem rá szavazott, míg a júniusi nemzetgyűlési választásokon a PS-nek 7,49 százalékra futotta, amivel 21 százalékos mínuszba került az azt megelőző eredményéhez képest.
A múlt vasárnapi részleges szenátusi választások ugyancsak a jobbközép győzelmét eredményezték Franciaországban. Nemrég Norvégiában a Munkáspárt 27,4 százalékos eredménnyel – 3,4 százalékos visszaeséssel – kapott ki konzervatív vetélytársától, míg a brit Munkáspárt júniusban 40 százalékos eredménnyel valamelyest ugyan javítani tudott, de így is alulmaradt.
A megsemmisítő csapást a holland Munkapárt kapta márciusban: 5,7 százalékot tudott felmutatni, 24,84 százalékot veszített, és a 38 képviselői mandátumából 29-nek mondhatott búcsút. Ha Németországban – mint az várható – nem folytatódik a nagykoalíció, továbbá a soron következő választásokon, mint arra a felmérések alapján úgyszintén számítani lehet, az osztrákoknál, a cseheknél és az olaszoknál is kiszorulnak a szociáldemokraták a hatalomból, akkor a számottevőbb EU-országokban csak olyanokban maradnak a kormányrúdnál, mint Románia vagy Svédország.
A lengyel politikai élet már ma is a szocialisták nélkül működik.
Összességében a szocialisták egyre meggyengültebben nézhetnek a 2019-es európai parlamenti választások elé, és messzebb kerülnek attól, hogy 2004 után ismét balközép politikus lehessen az Európai Bizottság elnöke.