Miután kiderült, hogy a párizsi terrortámadás terve Brüsszel Molenbeek nevű kerületében született meg, a belga politikai vezetés kénytelen volt beismerni, hogy már rég elvesztette az irányítást a többségében muszlimok lakta városrész felett. Európa más nagyvárosaiban is találunk elszegényedett, bűnözéssel fertőzött kerületeket, azonban Molenbeek esete különleges, hiszen minden bizonnyal az Iszlám Állam európai toborzóközpontjáról van szó.
A 95 ezer lakost számláló kerület rendkívül sűrűn lakott, Brüsszel többi részéhez képest olcsón lehet szobát bérelni, és szinte minden sarkon van egy marokkóiak által működtetett teaház. „Mint a gorilláknak a dzsungel, olyan a terroristáknak Molenbeek” – véli Teun Voeten, aki kilenc évig lakott a kerületben. A nagyszámú muszlim és a logisztikai adottságok nem jelentenek mentséget, a belga hatóságok képtelenek voltak észrevenni, hogy dzsihadista központ jött létre az Európai Unió szívében. Bár Jan Jambon, Belgium belügyminisztere ígéretet tett arra, hogy kitakarítja a városrészt, a belga államszervezet ezt szinte lehetetlenné teszi. Jambonnak az Új Flamand Szövetség politikusaként meg kell győznie a Brüsszel fővárosi régió vezetését a terrorizmus elleni fellépésről, de a régió kormánya francia nyelvű többséggel működik, így gyanakodva tekint a flamand belügyminiszter lépéseire. Ahhoz, hogy Belgium tenni tudjon a területén élő iszlamisták ellen, erős állami hatalomra lenne szükség, ami az etnikailag és nyelvileg szétszakadt országban nincs.
Egy 1993-as alkotmánymódosítás értelmében Belgium ma három közösségből és három régióból álló szövetségi állam, amelyek területileg nem fedik egymást, így az országot aszimmetrikus föderalizmus jellemzi. Brüsszel fővárosi régió kétnyelvű, a területén flamand és francia kulturális közösséghez tartozók is élnek, míg Belgium német ajkú lakossága Vallónia régióban található. Minden közigazgatási egységnek önálló parlamentje és kormánya van, azonban Flandria régió és a flamand közösség egyesült, így egy törvényhozásuk és végrehajtó hatalmuk van. A bonyolult államszervezet miatt minden politikai döntés meghozatala nehéz, 2010-ben az az abszurd helyzet állt elő, hogy Belgium 541 napig kormány nélkül kényszerült működni. A 2014-es választások alkalmával takarékossági okokból egy napon tartották a szövetségi, a regionális és az európai parlamenti választásokat, az uralkodó Fülöp király pedig időkorlátot adott a kormánykoalíció létrehozására, hogy a 2010-es baki ne ismétlődhessen meg. Az Európai Bizottság felállítására is hatással voltak a belga választások, az ország csak nagyon későn tudott biztost jelölni, hiszen nehézséget okozott, hogy a liberális és flamand ajkú Karel de Guchtot ki kövesse az EU végrehajtó testületében. A nyelvi és etnikai megosztottság miatt késlekedő Belgium elvesztette korábbi kulcsfontosságú portfólióját, a kereskedelmet, és most a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felel.
A kompromisszumkényszer a belga politikai élet velejárója, azonban az igazságszolgáltatást is megnehezíti. Brüsszel régióban 19 önkormányzat és hat rendőrkapitányság működik, ami példátlan egy 1,4 milliós lakosságú közigazgatási egységhez képest. „Az információáramlás nem úgy működik, ahogy kellene. Mindenki ugyanazzal a fenyegetéssel néz szembe, de nem ugyanazt az információt birtokolja” – véli a brüsszeli Birgit, aki szinté szorgalmazná a rendőrségi zónák reformját. A terrorizmus elleni kemény fellépés ennek fényében nem reális elvárás a belga államtól, hiszen az ország régiói fejlettségben távolodnak egymástól, a francia és flamand ajkú lakosság pedig – részben Flandria meggazdagodásának köszönhetően – ferde szemmel tekint egymásra. A belga állam jövője a párizsi terrortámadások miatt újra terítékre került, hiszen nyilvánvaló, hogy a káosz Európa szívében csak a szélsőségeseknek kedvez.