Kohl az első politikus, akitől nem nemzeti, hanem európai uniós szintű gyászszertartáson vesznek végső búcsút. A javaslat Jean-Claude Junckertől, az Európai Bizottság elnökétől származik, aki szerint a volt kancellárnak azért is kijár az európai búcsúztatás, mert Európa díszpolgára volt.
A mintegy kétórásra tervezett ceremónia délelőtt 11 órakor kezdődik az Európai Parlament strasbourgi székházának üléstermében.
A néhai kancellár koporsóját, amelyet egy európai uniós zászló takar majd, a Bundeswehr – a német hadsereg – díszegységének nyolc tagja fogja vinni, az európai hadtest (Eurocorps) több katonájának kíséretében.
A szertartás a főbb uniós intézmények vezetőinek beszédével veszi kezdetét. Antonio Tajani, az Európai Parlament, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság és Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének búcsúztatása után pedig levetítenek egy videót Kohl életéről és kancellári tevékenységéről.
Helmut Kohl özvegyének kérésére ezután Bill Clinton korábbi amerikai elnök, Felipe González egykori spanyol kormányfő és Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök szólal fel.
A ceremónia záróbeszédét Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár mondja a tervek szerint.
A Strasbourgi Egyetem zenekara ezt követően részleteket fog játszani Händel, Beethoven és Schubert néhány darabjából, majd a német és az európai uniós himnusszal ér véget a búcsúztatás 13 óra körül.
A koporsót, amelyen az uniós zászlót eközben német lobogóra cserélik, Strasbourgból Ludwigshafenbe – Helmut Kohl szülővárosába, lakóhelyére – szállítják, innen pedig a közeli Speyerben lévő katolikus székesegyházba, ahol késő délután halotti misét mutatnak be a berlini kormány néhai vezetőjének tiszteletére. Ezután a dóm előtti téren katonai búcsúceremóniát tart a Bundeswehr díszegysége, végül, ugyancsak Speyerben végső nyugalomra helyezik Kohlt.
Helmut Kohlt két héttel ezelőtt ludwigshafeni otthonában, 87 éves korában, hosszú betegség után érte a halál. Tizenhat éven keresztül – 1982-től 1998-ig – volt Németország kancellárja, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) pedig huszonöt évig – 1973-tól 1998-ig – vezette.
Mindkettő rekord a második világháború utáni német történelemben, de a halála után megjelent méltatások szerint mégsem ez a legfőbb érdeme, hanem a német egység helyreállításában és az uniós integráció előmozdításában végzett munkája.