„Te mit csináltál március 11-én?” – ahogy a 9/11-es dátum megváltoztatta az addig sebezhetetlennek hitt nyugati civilizáció magáról alkotott képét és a világhoz való viszonyát, a World Trade Center összeroskadó épületeinek felejthetetlen látványához hasonlóan égett Japán társadalmi emlékezetébe a tohokui földrengés és az azt követő cunami romboló hatása. A fukusimai atomkatasztrófa emberek millióinak életét változtatta meg örökre és visszafordíthatatlanul, éppen ezért nem meglepő, hogy a 2011. március 11-i események ma is elevenen élnek a közbeszédben: mindenki pontosan tudja, hogy hol volt és éppen mit csinált akkor, amikor a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés megrázta a kelet-ázsiai országot. A tragédiáról szóló átélt és elmesélt történetek minden bizonnyal még generációk múltán is Japán kulturális identitásának meghatározó alkotóelemei lesznek – ezt hivatott elősegíteni Popovics Péter nemrég megjelent Fukushima [3.11] Maradjunk vagy menjünk? című, kétnyelvű emlékirata is.
A szerző lapunknak elmondta, a személyes indíttatású beszámolót eredetileg lánya kedvéért írta meg, mégpedig azzal a céllal, hogy Lily megértse, szülei miért és milyen körülmények között hozták meg azt a fájó döntést, hogy alig két hónappal a születése után viharos gyorsasággal elhagyják szeretett otthonukat, a Fukusimától mintegy 300 kilométerre található Jokohamát.
Az Oriold és Társai Kiadó közreműködésének köszönhetően a könyv végül a szélesebb közönség számára is elérhetővé vált, hogy egy fiatal családapa szemszögéből ismertesse krízishelyzetben átélt kétségeit és tapasztalatait. Az oszakai egyetem környezetmérnöki karán diplomázott Popovics Péter ma is úgy látja, hogy bár önszántunkból nem hagyták volna el a szigetországot, döntésük utólag is igazolást nyert, hiszen az erőmű állapota a mai napig kritikus, az óceán – sajnos – még most is kap sugárterhelést az erőműből – magyarázta az energetikai szakértőként dolgozó Popovics Péter.
Míg a szerző Japánban élő magyarként és a katasztrófa átélőjeként egyértelműen a zöldenergia mellett teszi le a voksát, addig a kötet fordítója, a tíz éve Magyarországon élő Kuragane Kei a Magyar Időknek elmondta, bár nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a megújuló energiaforrások idővel jobbnak bizonyulnak majd, egyelőre azonban – különösen az olyan, energiaforrásokban szegény országok, mint Japán vagy Magyarország esetében – a világ jelentős részén az atomenergia a reális megoldás. Éppen ezért az atomerőművek kiiktatása helyett a nukleáris technológia hatékonyságának és biztonsági fokának a lehető legtökéletesebb szintre való emelése lehet a megfelelő középút – magyarázta Kuragane Kei.
A tragédia évfordulóján ezrek látogattak az ország északkeleti partvidékének katasztrófa sújtotta szakaszára. A japán kormány azt tervezi, hogy március végétől feloldja az evakuálási rendeletet az atomreaktortól mindössze négy kilométerre lévő Namie egyes részeire és három másik városra vonatkozóan, ezzel lehetővé téve, hogy a lakók visszatérjenek a környékre. A hatóságok szerint ugyanis már újra biztonságos az élet, ezzel azonban nem mindenki ért egyet.
A Greenpeace szerint például az Iitate települést körülvevő erdőkben végzett mérések mutatói nagyjából megegyeznek a Csernobilt körbevevő harminc kilométeres tiltott övezetben mért sugárzási szinttel, vagyis lakhatatlan. További kérdéseket vet fel, hogy Tokió bejelentette, a 2020-as olimpiai helyszínek között Fukusima prefektúra egyik stadionja is szerepel. A szervezők a térség felzárkóztatását akarják elősegíteni azáltal, hogy baseball- és softballmérkőzéseket rendeznek a helyszínen, a közvélemény azonban vegyes érzésekkel fogadta az ötletet.