Miközben mindent megtesznek a Földön azért, hogy a berendezések a lehető legsterilebben érjenek a Nemzetközi Űrállomásra, négyzetméterenként így is 300 mikrobát mutatnak ki a fedélzeten, ami hihetetlenül alacsony szennyezettséget jelent a tisztának tartott konyha padlóján mért milliárdnyi mikrobához képest. Korábbi elemzések azt is kimutatták, hogy a földi eredetű mikrobák a szélsőségesen hideg környezetet és a légüres teret is túlélik – a Nemzetközi Űrállomás külső borításán is találtak földi mikroorganizmusokat.
Az amerikai űrügynökség (NASA) szakemberei egy ideje azon dolgoznak, hogy miként határozhatnák meg ezeket a lényeket az űrállomáson. Ha sikerülne, hatékonyabban diagnosztizálhatnák az űrhajósok betegségeit, és az esetleges földön kívüli életet is gyorsabban meghatározhatnák. A NASA Genes in Space–3 programjában éppen ezt vitték végbe az amerikai űrügynökség űrhajósai: mikrobákat azonosítottak az űrállomáson.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezek valamiféle távoli élet közelünkbe sodródott apró küldöttei lennének, le kell szögezni: olyan mikrobákról van szó, amik gyakran kimutathatók az ember közelében. A szenzáció ebben az esetben nem a mikroba típusa, hanem az, hogy az űrhajózás történetében elsőként nem a Földön, hanem az űrállomáson azonosították azt. (Eddig kizárólag földi eredetű organizmust találtak.)
Korábban az volt a menetrend, hogy a gombák vagy a vízvezetékben talált élőlények mintáit leküldték a Földre, ahol a szakemberek azonosították azokat, majd kitalálták, hogy miként védekezzenek ellenük az űrállomáson. A mikrobák első űrbeli meghatározása kétlépcsős folyamat volt. Először Peggy Whitson biokémikus végzettségű űrhajós a begyűjtött mintát egy héten át Petri-csészében tenyésztette, amit a mikrobák szekvenálása és azonosítása követett.
„Több olyan mikroorganizmust határoztunk meg, amikről már korábban tudtuk, hogy biztosan velünk élnek az űrállomáson” – idézte Wallace szavait a Sciencealert.com portál. (A NASA nem tette közzé, hogy pontosan milyen élőlényeket detektáltak az űrállomáson.)
Az űrben használt eszközök működését a Földön is tesztelték. A minták egyik felét ugyanis leküldték, hogy itt is elvégezzék a szekvenálást. A két elemzés tökéletes egyezést mutatott, azaz sikerült olyan eszközöket és módszert kifejleszteni, ami tökéletesen alkalmas az élőlények genetikai állományának űrbéli meghatározására.