A brit politika iránt érdeklődők már évekkel ezelőtt felismerték Theresa May divatszeretetét: a korábban a konzervatív párt elnökeként tevékenykedő politikus asszony 2002-ben leopárdmintás cipőt viselve szólalt fel a tory kongresszuson. A beszéd – na nem politikai tartalma miatt – valósággal elvarázsolta az internet közönségét.
A liberális The Guardian egy publicistája akkor azt írta: „Theresa May szólt valamennyit a párt katasztrofális népszerűségi mutatóiról, és felkavarta a kedélyeket, amikor megemlítette a magukat börtönben találó tory képviselőket.
Mégsem ezek a pillanatok végezték a címlapon, hanem May cipője.” A lap szerint a nem mindennapi cipőválasztás egyértelműen kiemelte őt a párt szürke politikusai közül, és egyúttal jelezte: a konzervatívok leginkább emberi és polgárközeli alakjával van dolgunk.
Több mint tíz év távlatából a The Guardiannél sem gondolják már komolyan e mondatokat, hiszen manapság épp ridegségét és sznobizmusát vetik a miniszterelnök szemére. A múlt nyári kampányidőszakban a brit lapok szinte naponta cikkeztek arról, hogy May mennyivel eladhatóbb az angol rögbiklubokban, mint a szomszéd hentesnél.
Ha ezt lefordítjuk a divat nyelvére, nem csoda, hogy a brit bulvár tavaly októberben többek között azzal volt elfoglalva, hogy a kormányfő miért 265 fontos (közel 92 ezer forint értékű) lábbeliben állt színpadra egy konzervatív rendezvényen. Bár maga az elmondott beszéd sem végződött jól (May betegséggel küzdött, így folyamatosan elment a hangja, egy komikus pedig meg is tréfálta a szónoklat alatt), a britek sziklaszilárd politikai üzenetet tulajdonítottak a katicákkal és ékkövekkel kirakott cipellőnek.
„Valójában laza és jó fej vagyok” – írta a The Telegraph May viseletének mondanivalójáról, tréfásan hozzátéve: a valóságban egyáltalán nem biztos, hogy működőképes a cipőstratégia, mindenesetre jól megkülönbözteti a miniszterelnököt a párt többi „arcától” – ahogy Boris Johnson külügyminisztert is felismerjük kócos hajáról és gyűrött öltönyéről.
Brüsszelben tehát okkal kívánhatják, hogy a divatlapok módjára olvassanak a Brexitet levezénylő Theresa May gondolataiban. A stílustanácsadók szerint ugyanis pofonegyszerű politikai szándékot kiolvasni egy-egy lábbeliből. Amikor May 2013 októberében – még belügyminiszterként – szegecses topánkában tűnt fel a pártkongresszuson, szigort és magabiztosságot akart üzenni az akkor épp engedetlenkedő brit rendőrállománynak.
2014 júniusában pedig szintén karakán jelleméről akart tanúbizonyság tenni: újra leopárdmintás (de ezúttal sokkal drágább) magas sarkút húzott, hogy kicsit ünnepeltesse magát a kabinet körében, hiszen ekkor vált az Egyesült Királyság leghosszabb ideje hatalmon lévő belügyminiszterévé.
A cipődiplomáciát mégis egy II. Erzsébettel való, 2015-ös találkozásakor juttatta a csúcsra: térd fölé érő, lapos talpú bőrcsizmában köszöntötte a királynőt. Első ránézésre akár meg is botránkozhatnánk a hétköznapi és konzervatívnak nem mondható viseleten, ám a lábbeli telitalálatnak bizonyult: a brit lapok szerint May nemcsak térdét tudta könnyedén megrogyasztani, így köszöntve az uralkodót, de lazaságot is sugárzott – amit II. Erzsébet is nagyra értékelt.
A miniszterelnökség újabb fordulatot hozott a cipőszekrényben: az Egyesült Királyság vezetőjeként 2016 szeptemberében Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozott, ami kiváló alkalomnak bizonyult arra, hogy a kormányfő először vegyen fel „dizájner” (értsd: majdnem háromszáz fontos) cipőt.
Bár a miniszterelnöki cipőkről szóló összeesküvés-elméleteket a végtelenségig folytathatnánk (Maynek saját bevallása szerint csak otthonában nyolcvan pár cipője van), talán érdemesebb azzal nyugtázni a divatdiktátorok gondolatait, hogy a politikus asszony sem épp diplomáciai fegyverként tekint a lábbelikre.
Újságíróknak ugyanis elmondta: a cipők iránti szeretete kizárólag a sajtó szemében határozza meg személyiségét és gondolatait. „Évekkel ezelőtt felvettem egy leopárdmintás cipőt, és azóta a lábfejemre koncentrálnak” – fogalmazott korábban.