– Mit tart a legfontosabb eredménynek az elmúlt évben az orosz–magyar kapcsolatokban?
– A legfontosabb eredmény a kétoldalú kapcsolatokban az, hogy mindkét fél továbbra is következetesen törekszik azok fejlesztésére, kölcsönösen előnyös és pragmatikus alapon. Ezt jelzi az a dinamikus eszmecsere, amely nemcsak a legfelső, illetve magas politikai szinten, de az orosz régiók és magyar partnereik között is folyik. Ahol a szankciók ezt nem korlátozzák, mint például a kultúrában, ott ez a dinamizmus látványos eredményeket hoz. Magyarországra rendszeresen érkeznek világszínvonalú orosz művészek, együttesek.
– Milyennek látja a kétoldalú kapcsolataink távlatait?
– Úgy gondolom, hogy továbbra is az energetika játssza majd a főszerepet. A paksi atomerőmű bővítési munkálatainak várható beindulása minden bizonnyal dinamizálja a gazdasági kapcsolataink egészét is. Oroszország emellett továbbra is az energiahordozók legfontosabb szállítója marad a magyar piacon. Biztos vagyok abban, hogy sikerül kölcsönösen előnyös megoldást találni a gázellátás szavatolására a 2019 utáni időszakra is. Folynak a tárgyalások a kelet-közép-európai térséget megcélzó orosz szállítási útvonalak bővítéséről, az Északi, valamint a Török Áramlat projekt részeként. Oroszországnak emellett kulcsfontosságú szerepe lesz a magyar főváros tömegközlekedésének fejlesztésében is, amit jelez a budapesti 3-as metróvonal kocsijainak felújítása is. Ugyancsak komoly lehetőségekkel kecsegtetnek az ígéretesen fejlődő regionális kapcsolatok: idén tárgyalások folytak a tatár és a mordvin köztársaság elnökeivel, valamint Moszkva főpolgármesterével és Szentpétervár, illetve több orosz megye kormányzójával. Ennek az együttműködésnek adhat lendületet az új regionális kormányközi bizottság, amelynek első ülése a jövő év elején lesz.
– Melyek ön szerint a legjelentősebb veszélyforrások, amelyek ezt a kialakult jó viszonyt fenyegethetik?
– Nem szűntek meg azok a kísérletek, amelyek nyomást igyekeznek gyakorolni Oroszországra, más irányba akarják terelni külpolitikai irányvonalát, és próbára akarják tenni belső stabilitását. Ebben aktív szerepet játszott a leköszönő amerikai kormányzat és néhány európai szövetségese. Ezek a törekvések Oroszország és az EU közötti kapcsolatok elhidegüléséhez vezettek, és negatívan hatottak a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokra is. Ezek a kísérletek azonban nem fogják Oroszországot külpolitikai alapelveinek feladására kényszeríteni, viszont sértik az európai országok nemzeti érdekeit, amit az utóbbi időben egyre hangosabban nehezményeznek a választók is. Moszkva és Budapest kapcsolatait mindennek fényében nagyon kiegyensúlyozottnak tekinthetjük. Habár Magyarország az EU és a NATO tagja, talál lehetőségeket az együttműködésre Oroszországgal is. Az orosz fél megértően viszonyul ahhoz, hogy Budapestnek vannak szövetségesi kötelezettségei, pedig azok akadályozzák a kétoldalú politikai és gazdasági viszony kibontakozását.
– Ez leginkább a kereskedelemben érződik. Miként alakul a kétoldalú forgalom?
– Sajnálatos, de továbbra is csökkenő tendenciának lehetünk szemtanúi, bár a visszaesést sikerült lelassítani. Ennek vannak olyan szubjektív okai, mint a már említett szankciók, és olyan objektívek is, mint az energiahordozók világpiaci árának zuhanása. Ez nemcsak az orosz exportbevételek csökkenéséhez, hanem a rubel leértékeléséhez is vezetett, ami viszont a kereslet visszaesésével járt az orosz belső piacon is. A szakértőink szerint az orosz gazdaság alkalmazkodott a szankciókhoz, amelyek nemcsak negatív következményekkel jártak. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban például kifejezetten felélénkült a hazai termelés, de más ágazatokban is aktívan kísérleteznek az import kiváltásával. Az amerikaiak és az európaiak ugyanakkor nem az egész világot jelentik, Oroszország annak más térségeiből is vonzza az árukat, a tőkét és a technológiákat. Minél tovább tartanak tehát a szankciók, annál nehezebb és költségesebb lesz az érintett országoknak a visszatérés az orosz piacra.
– Milyennek látja a visszatérés esélyeit?
– Oroszország kész az együttműködésre a világ minden olyan országával, amelynek vezetése hajlandó elfogadni az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása és a másik ügyeibe be nem avatkozás alapelveit. A gazdaságot meg kell szabadítani a politikai nyomástól, és véget kell vetni az Oroszország nemzetközi elszigetelését célzó kilátástalan kampánynak. Az orosz elnök által nemrégen jóváhagyott külpolitikai koncepcióból is kiderül, hogy mi továbbra is fontos partnernek tekintjük az Európai Uniót, a gazdaság és a kereskedelem terén is. Stratégiai célkitűzésünk egy olyan gazdasági és humanitárius térség kialakítása az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, amelyben lehetővé válik az európai és az eurázsiai integrációs folyamatok összehangolása, kizárva újabb választóvonalak megjelenését a térképén. Remélem, hogy Magyarország és az EU többi tagországa is konstruktív partnereink lesznek e célok elérésében.