Német sajtóértesülések szerint Gerhard Schröder az fb-tagságon túl valamiféle igazgatói pozíciót is kap az orosz állam résztulajdonában álló konszernnél. Anyagilag egészen biztosan nem jár rosszul a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel baráti viszonyban lévő szocdem politikus: az eddigi 9 tagú, most 11 tagúra bővíteni tervezett felügyelőbizottságban helyet foglalók tavaly összesen 52 millió eurónyi juttatásban részesültek.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerint Schröder nem kezelheti a Krím félsziget orosz megszállását követően nyugati szankciós listákon szereplő Rosznyeftyet a Volkswagenhez hasonló vállalatként. A konszern egyértelműen a Kreml kőkemény gazdasági és politikai érdekei szerint cselekszik, és akkor is ezt teszi, amikor Németországban terjeszkedik, írják. Az országban az orosz cég a harmadik legnagyobb kőolajfinomító-üzemeltetőként több ezer embert foglalkoztat.
A FAZ ítélete világos: Schröder a jövőben a Kreml érdekeit Németország érdekei elé fogja helyezi. Schrödert a bírálatok nem igazán hatották meg, mint fogalmazott, szerepvállalásával nem okoz kárt sem a szociáldemokratáknak, sem a németországi Rosznyefty-dolgozóknak, sem a szakszervezeteknek: „Nem hinném, hogy rosszul érinti őket, ha egy német fontos pozícióban ül.”
A bajor keresztényszociális CSU főtitkára fogalmazott a legkeményebben. „Schröder orosz zsoldosnak áll” – kommentálta a hírt a Horst Seehofer tartományi miniszterelnök bizalmasaként ismert Andreas Scheuer. A Zöldek sem maradtak ki a kórusból: Tobias Lindner, a párt költségvetési szakértője Schröder volt kancellároknak járó kiemelt nyugdíjából csípne le egy jelentős darabot. A kereszténydemokraták pedig Martin Schulz SPD-s kancellárjelölt vezetői képességeit kérdőjelezték meg az ügy kirobbanásakor. Szerintük a szociáldemokrata politikusnak azonnal, egyértelműen el kellett volna határolódnia Schröder újabb oroszelköteleződésétől.
Schröder pártja, az egyébként több oroszbarát politikust is felvonultató SPD igencsak nehézkesen kommunikált az ügyben. A hír napvilágra kerülésekor a párt politikusai Schulzcal az élen magánügynek nevezték az exkancellár új munkakörét, ám a kereszténydemokrata CDU felől a pártra zúduló kritikák magyarázkodásra kényszerítették őket.
A Brüsszelből importált kancellárjelölt így újra szükségét érezte, hogy megszólaljon. Schulz állítása szerint igyekezett lebeszélni Schrödert arról, hogy elvállalja a felügyelőbizottsági pozíciót az orosz vállalatban: „Elmondtam neki, hogy kancellári hivatali ideje leteltét követően sem viselkedhet száz százalékban magánemberként.”
A Németországot 1998 és 2005 között irányító politikust saját pártja igyekszik eldugni: az SPD tudatta, a választási kampány hátralévő részében nem lép fel többet együtt Schulz és Schröder. Az egyetlen élő exkancellár utoljára a június végi pártkongresszuson buzdította az Európai Parlament volt elnökének támogatására a választókat. Akkori fellépését és kiállását már csak azért is jelentős, egyben furcsa eseménynek könyvelte el a német sajtó, mert a Schulz-féle új, balra hangolt SPD-s irányvonal nyílt szakítást jelent a schröderi harmadik úttal. Ám Schröder szerepeltetésének nem ez volt az oka: bármennyire is népszerűtlen, mégis ő az, akivel utoljára nyerni tudtak a szocdemek.
A volt kancellár ennek magabiztos tudatában egy svájci lapinterjúban üzent Schulznak: „Szívesen támogatom Martin Schulz választási kampányát a jövőben is, már amennyiben neki ez nincs ellenére.” Schröder úgy látja: alapvető német érdek, hogy az országnak rendezett kapcsolata legyen az oroszokkal. Saját pártjának burkoltan odaszúrva kijelentette: jelenleg a pártok közül a liberális FDP elnöke lát a legtovább ebben a kérdésben. Christian Lindner nagy vitát kiváltva kijelentette: a német–orosz kapcsolatot nem szabad tovább terhelni a Krím orosz megszállásának állandó felhánytorgatásával.