– Ausztria tavaly támogatta Angela Merkel nyitott kapuk politikáját, idén azonban, úgy tűnik, 180 fokos fordulatot hajtott végre az osztrák kormány. Bécs most már mindent megtesz annak érdekében, hogy korlátozza az Ausztriába érkezőket. Mi történt?
– Nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy az egész kormány megváltoztatta volna véleményét, hiszen a kabinet egyes tagjai, köztük jómagam, mindig is egyértelmű álláspontot képviseltünk, bár ezzel az álláspontunkkal kisebbségben voltunk. Koalíciós partnerünk, a szociáldemokraták, illetve pártom, a néppárt egyes politikusai is inkább Angela Merkellel értettek egyet, saját álláspontomért pedig nagyon hevesen bíráltak. Mostanra azonban már mindenki belátta, hogy a Közép-Európába özönlő migrációs áradatot nem lehet kezelni, a bevándorlási hullámot meg kell állítanunk. Ez a felismerés igazán szükségessé vált, hiszen 2015-ben 90 ezer ember nyújtott be menedékkérelmet Ausztriában, ami túlságosan nagy szám. Az idei számok is túl magasak, ezért úgy gondolom, még keményebben kell dolgoznunk, hogy megállítsuk az illegális bevándorlást és új menekültügyi rendszert alakítsunk ki. A jelenlegi ugyanis nem működik.
– Ha jól értem, annyi történt, hogy a szociáldemokraták is rájöttek arra: Ausztria képtelen megbirkózni a nagymértékű bevándorlással.
– Rájöttek arra, amit mindig is hangsúlyoztam: ha arra buzdítunk embereket, hogy Görögországból Ausztriába, Németországba és Svédországba utazzanak, és egyszerűen továbbintjük őket, akkor még többen indulnak útnak Európába. Az Európai Unióban nagyon sok politikus azt gondolta: ha a migránsokat a Németországba vezető út megtételére ösztönözzük, az megoldást jelent a problémára. Abban is hittek, hogy ha a bevándorlókat elosztjuk az EU tagállamai között, az is a megoldás része. Az igazság azonban az, hogy ha megoldást akarunk találni a válságra, meg kell védenünk az EU külső határait, és több pénzt kell fektetnünk a humanitárius segélyezésre, illetve a fejlesztési együttműködésre azokban az országokban, ahonnan a bevándorlók származnak. Mindig is ezt az álláspontot képviseltem, s örülök annak, hogy nagyon sok embert meg tudtam erről győzni.
– Ön az egyik leghangosabb bírálója az EU migrációs politikájának. Ragaszkodik ahhoz, hogy Európa ne Törökországtól tegye függővé a migrációs válság megoldását, s bírálta Görögországot, amiért továbbengedi a hozzá érkező bevándorlókat Európa központjába. Ön előállt azzal a javaslattal, hogy az ausztrál menekültügyi rendszert kellene Európának alkalmaznia. Eszerint a menedékkérelmeket egy Európán kívüli szigeten kellene elbírálni, a migránsokkal teli embercsempész hajókat pedig visszaküldeni Afrikába. A legtöbb európai állam vezetője nem lelkesedik ezért a tervért. Az ön megoldási javaslatai közül valamelyik megvalósulhat a közeljövőben?
– Egyre több támogatást kapunk más európai államoktól. Szorosan együttműködöm Szijjártó Péter magyar kollégámmal, de vannak más partnereink is, akikkel azonos az álláspontunk. Úgy gondoljuk, már az EU külső határainál meg kell állítani az Európába illegálisan belépni akarókat. Ott gondoskodnunk kell róluk, majd meg kell próbálnunk visszaküldeni őket szülőhazájukba vagy egy biztonságos harmadik országba. Ha nem állítjuk meg őket a külső határnál, akkor pontosan ugyanazokat a hibákat követjük el, mint tavaly, és ezáltal engedjük a migránsoknak, hogy az EU szívébe utazzanak, ami érthetően nagyon kecsegtető lehetőség számukra. Ezzel pedig másokat is arra buzdítunk, hogy Európába jöjjenek, az embercsempészek még több pénzt keresnek rajtuk, s még többen fulladnak a Földközi-tengerbe. Ezt nem tudom támogatni. Ezért gondolom azt, hogy meg kell védeni a külső határokat, de világossá kell tennünk azt is, hogy csakis mi dönthetjük el, nem pedig az embercsempészek, hogy ki jöjjön Európába.
– Az ön álláspontja teljesen világos, és nagyon hasonlít a magyar kormány elképzeléseihez. Nemrég láttam egy német politikai vitaműsort a tévében, amelyben ön és Györkös Péter, Magyarország berlini nagykövete védték álláspontjukat, a többi meghívott vendég – főleg baloldali politikusok és civil szervezetek képviselői – azonban támadták önöket „embertelenségük” miatt. Úgy tűnik, mély törésvonalak vannak Európában a különböző országok és pártok között, ami a migrációs válságot illeti. Eljön majd egyszer az az idő, amikor közelednek az álláspontok?
– Ez számomra is nagy problémát jelent, engem is rengeteg bírálat ért tavaly, amikor Ausztriában és Németországban a többség még támogatta a nyitott ajtók politikáját, mondván: Wir schaffen das! (Megcsináljuk!) A helyzet azonban megváltozott: 2015 bizonyítéka annak, hogy ez a politika megbukott. Az is beigazolódott, hogy ez a politika nem tud gátat vetni annak, hogy emberek vesszenek oda a Földközi-tengerbe. Sőt, ez a politika járult hozzá a leginkább ahhoz, hogy rengetegen meghaltak.
– A visegrádi országok régóta háborognak az uniós kvótarendszer miatt. Egyes európai vezetők, mint Matteo Renzi olasz miniszterelnök, azzal fenyegették meg Magyarországot és a kelet-európai országokat, hogy büntetőintézkedéseket vezetnek be, és megvonják ezektől az országoktól az uniós támogatásokat, ha nem fogadnak be menekülteket. Van esély arra, hogy az EU- tagállamok megállapodásra jussanak a tehermegosztásról? Mit gondol Matteo Renzi fenyegetéseiről?
– Mindenkinek kötelessége szolidaritást vállalni, de a szolidaritásnak más megnyilvánulási formái is léteznek, nem csupán a kvótarendszer. Szolidaritásra van szükség például a külső határok védelme terén. Minden egyes tagállamnak kötelessége részt venni a határok védelmében. Nem szabad csak a kvótákra helyeznünk a hangsúlyt, mert látjuk, milyen sok nézeteltérés van emiatt. Nem az a probléma, hogy néhány ország nem akar menekülteket befogadni, hanem az, hogy a legtöbb menekült nem is akar ezekbe az országokba menni. Ezért nem is működik a kvótarendszer.
– Ausztria és Magyarország viszonya mélypontra jutott tavaly, amikor Werner Faymann, az akkori osztrák kancellár a holokauszthoz hasonlította a migránsok magyar menekülttáborokba szállítását. Hogyan változtak meg az elmúlt egy évben a kétoldalú kapcsolatok? Christian Kern kancellárrá választása segített a helyzeten?
– Teljesen normális, ha szomszédos országok, baráti országok között olykor viták vannak. Ugyanezt megtapasztaltuk Németország és Olaszország, illetve más országok vonatkozásában is. Mindig is nagyon szorosan együttműködtem Szijjártó Péterrel. Nagyon jó a munkakapcsolatunk. Úgy vélem, Ausztria és Magyarország között erősek az emberi, a gazdasági és a politikai szálak. A magyarok képezik az egyik legnagyobb kisebbséget Ausztriában. Hozzájárulnak országunk sikereihez. Mindemellett az osztrák vállalkozók is igen aktív szereplői a magyar gazdaságnak. Örülünk annak, hogy az elmúlt években sokat javult a befektetői környezet Magyarországon. Az ön hazája nagyon fontos szomszédunk és partnerünk.
– Ausztriában elnökválasztást tartanak vasárnap. A felmérések szerint igen szoros lesz a végeredmény. Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt jelöltjének győzelmét tragédiaként élné meg rengeteg nyugati vezető, hiszen az FPÖ nyíltan bevándorlásellenes és euroszkeptikus. Valóban tartani kell Norbert Hofer győzelmétől?
– Az osztrák választópolgárok döntik el, ki legyen a következő elnök. Ez egy demokratikus választási folyamat, a döntést pedig mindenkinek tiszteletben kell tartania.
– Mégis, hogyan változna meg Ausztria viszonya az Európai Unióval abban az esetben, ha Norbert Hofer győzne?
– Nem hinném, hogy jó ötlet volna ilyen ügyekben találgatásokba bocsátkozni.
– Megváltozna Ausztria megítélése a világban?
– Az osztrákok dolga eldönteni, kit akarnak új államfőjüknek. Azonban biztosítom önt arról, hogy Ausztria – akárhogy is alakul az eredmény – megbízható partnere marad az európai uniós országoknak.
– Mit vár Donald Trump elnökségétől? Ha a leendő amerikai elnöknek a kampány során elhangzott kijelentéseit komolyan vesszük, kell-e tartania Európának attól, hogy katonailag egyedül marad az orosz hadigépezettel szemben?
– Egyelőre nem tudjuk, hogyan cselekszik majd Trump elnök. Időt kell hagyni az új kormánynak, a tettei alapján kell majd megítélnünk. Ami az Európai Uniót illeti, mindig is az volt az álláspontom, hogy egységes, erős uniót kell alkotnunk, amely a tagállamok együttműködése alapján saját döntéseit hozza meg, és ebben nem befolyásolja őt sem az Egyesült Államok, sem más ország. Mindig is nagyon pozitív volt a kapcsolatunk a Nyugattal és a Kelettel, Ausztria igyekezett hidat képezni a két pólus között. Bízom benne, megtaláljuk annak útját, hogy a jövőben hogyan alakítsunk ki konstruktív párbeszédet Oroszországgal. Ha békét akarunk a kontinensen, az csakis Oroszországgal együtt lehetséges. Ha lehetőség mutatkozik arra, hogy megerősítsük az Egyesült Államok, az EU és Oroszország kapcsolatait, ahogyan Donald Trump is szeretné, akkor ezt pozitív fejleménynek tekinthetjük.
– Angela Merkel nemrég jelentette be, hogy negyedszer is indul a kancellári tisztségért a jövő évi választásokon. Bár pártja rosszul szerepelt az utóbbi hónapok tartományi választásain – elsősorban az Alternatíva Németországnak migrációellenes párt megerősödése miatt –, ő maga immunisnak tűnik a problémákkal szemben. Továbbra is ő a legnépszerűbb politikus Németországban. Mi a sikerének a titka? Ön szerint jó vezetője volt eddig Angela Merkel Európának?
– Úgy gondolom, Angela Merkel nagyon sikeres és tapasztalt politikus. Számos területen azonos az álláspontunk, a bevándorlással kapcsolatban azonban nem. Voltak emiatt vitáink a múltban, de egy kis országnak is kell hogy világos állásfoglalása legyen olyan fontos ügyekben, mint a migráció.