Az eredeti képen látható 19 fő – aki Francois Hollande francia elnök, a pártcsalád legmagasabb közjogi tisztséget betöltő politikusa hívására sereglett össze – az EU 28 tagjából a kelet-közép-európai térséget egyáltalán nem képviseli. Ráadásul csak a franciák négyen vannak a fotón: Hollande mellett Manuel Valls miniszterelnök, Pierre Moscovici EU-biztos és Jean-Marc Ayrault külügyminiszter is erősíti az „európai vezetők” csapatát. A kontinens egyik legmegkerülhetetlenebb baloldali politikusának pedig a görög Alexisz Ciprasz számít ma, aki azonban a radikális Sziriza embere, ezért megfigyelőstátust kapott, hogy ő is részt vehessen a tanácskozáson. A szociáldemokraták ma a vezető nyolc EU-tagállam közül csak Párizsban és Rómában töltenek be állam- vagy kormányfői tisztséget. Németországban Sigmar Gabriel alkancellárt adják, Lengyelországban pedig teljesen kiszorultak a fősodorból.
A párizsi találkozó apropóját a jövő heti brüsszeli csúcs adta; ezen véglegesíthetik az EU és Törökország elvi megállapodását a migrációs válság kezeléséről. – Úgy kell cselekednünk, hogy a megállapodás egyértelműsítő tényező legyen a Törökország és Európa közötti kapcsolatokban – hangsúlyozta Hollande. A francia elnök szerint sürgős választ kell adni a kialakult „mély válságra”, továbbá semmiféle kompromisszumot nem szabad kötni Törökországgal az emberi jogok vagy az uniós vízumkönnyítés kérdésében a migrációs válság kezeléséről kötendő megállapodásért cserébe.
Francois Hollande 2014-ben többször is egyeztetésre hívta az európai szociáldemokrata politikusokat az uniós csúcstalálkozók előtt, később azonban megszakadt ez a szokás – emlékeztet a távirati iroda. Igaz, Brüsszelben a csúcstalálkozók előtt a pártcsaládok tagállami pártelnökei rendszeresen tartanak különtalálkozókat az EU-csúcsot megelőzően. Diplomáciai források szerint „Európa beindításával” s a „populizmus és a szélsőségek elleni küzdelemmel” a francia elnöki hivatal annak elkerülésére törekszik, hogy Franciaországban és Európa-szerte a Nagy-Britanniában kialakult vitához hasonló társadalmi folyamatok induljanak meg az EU-ból történő esetleges kilépéssel kapcsolatban. A párizsi találkozó célja azonban nem egy általános program kidolgozása volt. A balközép vezetők megállapodtak: legközelebb Matteo Renzi olasz kormányfő vendégeként Rómában, a június 23-i brit népszavazás után találkoznak helyzetértékelésre informális keretek között.
PROTESTÁLÓ EURÓPAIAK
A bevándorlási válság kezdete óta az európai államok politikai palettájának jobb- és baloldalán egyaránt megerősödtek az elitellenes protestpártok. A baloldali protestpártokkal is számolva ma már közel 60 millió főre tehető az EU-tagállamokban az ilyen pártokat támogatók száma, ami az európai választók egyötödét jelenti. Mindez ráadásul csaknem hatmillióval több embert jelent a bevándorlási válság előtti, tavaly februári időszakhoz képest – áll a Nézőpont Intézet friss, lapunkhoz eljuttatott jelentésében. A protestpártok megerősödését elsősorban két tényező okozta – állítja az intézet. Egyfelől a hatásait máig éreztető gazdasági válság még le sem zárult, az Európai Unió máris szembe találta magát a bevándorlási krízissel. Európa nem volt felkészülve egy újabb válsághelyzetre. Másfelől az európai hatalmi pozíciók többségét birtokló hagyományos nyugati elitpártok véleménye egyre távolabb került a társadalmi elvárásoktól. Ez utóbbi márpedig a bevándorlásügyben érzékelhető leginkább: a politikai vezetők – sok esetben ideologikus megközelítéssel – a bevándorlók szempontjait helyezik előtérbe, míg a polgárok a migrációs nyomás mérséklését, illetve megszüntetését várják el. A Nézőpont Intézet hazánkban protestpártként számol a Jobbikkal, illetve az LMP-vel. (Európában a legnagyobb ilyen párt az ötmillió szavazót és 83 ezer tagot megmozgató francia Nemzeti Front.) (MI)