Ahogy arról lapunk is beszámolt, Donald Tusk levelet küldött az uniós országok vezetőinek, amelyben a helyzet mérlegelésére szólította fel őket, és leszögezte: egyedül a tagállamok képesek a tömeges bevándorlás megfékezésére. A nemzetállami megoldást sürgető álláspont természetesen ellenérzést váltott ki a szupranacionalizmus elvére épülő uniós intézményekben, a svéd európai parlamenti képviselő, Cecilia Wikström például sokkolónak nevezte az Európai Tanács lengyel vezetőjének véleményét. –
Felmerül bennem a kérdés, hogy Donald Tusk az Európai Tanács vagy a visegrádi országcsoport elnökeként jár-e most el – hangoztatta Wikström, akinek a neve épp a visegrádi államok számára csenghet ismerősen, ugyanis az Európai Parlament a politikus asszony jelentéstevői szerepe mellett fogadta el a menedékkérők felső határ nélküli, kötelező áttelepítésére vonatkozó javaslatot. Wikström ezúttal sem fogta vissza magát, mint fogalmazott, teljesen biztos benne, hogy az EU-országok a V4-es országcsoport támogatása nélkül is zöld jelzést adnak majd a kötelező betelepítési kvótáknak.
Az EU végrehajtó szerveként működő – és a kvótamechanizmust kezdeményező – Európai Bizottság részéről is kritikával illették Tuskot. Dimitrisz Avramopulosz migrációs ügyekért felelős biztos szerint a lengyel politikus gyakorlatilag semmibe veszi az elmúlt három év munkáját és az EU egyik alapelvét jelentő szolidaritást. – Az Európai Tanács elnökének az a szerepe, hogy óvja Európa egységét és alapelveit – szögezte le, hozzátéve, hogy a menedékkérők elosztására szolgáló uniós mechanizmus segítségével 32 ezer embert áthelyeztek az elmúlt két évben.
(Két év alatt 160 ezer bevándorlót kellett volna áthelyezni Görögországból és Olaszországból, a határidő októberben járt le.) Hasonló bírálatot fogalmazott meg tegnap Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, aki kiemelte: közös megoldásra van szükség, máskülönben nem lesz semmilyen megoldás, megfelelő egyensúlyt kell találni a szolidaritás és a felelősségvállalás között.
A görög Avramopulosz mentségére szóljon, hogy már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a migrációs teher alatt roskadozó hazája megsegítésére fog törekedni. A Proto Thema című görög hetilap kommentárjában nemhiába jegyezte meg: a brüsszeli bürokraták – akik átvették a szélsőségesen konzervatív, a német szélsőséges, a visegrádi és más északi, kiemelt országcsoportok nézeteit – egyszerűen cserben hagyják a leggyengébb láncszemeket, a „balek” Görögországot és Olaszországot.
A Proto Thema vészjósló képét némileg árnyalja, hogy sajtóforrások szerint a visegrádi országok ma asztalhoz ülnek Olaszországgal, hogy tovább egyeztessenek a migrációs válságkezelés mikéntjéről. A Financial Times című brit lap ugyanakkor arról írt, hogy történjen bármi a találkozón, a közelgő olaszországi és magyarországi választások miatt egyik fél sem fog engedni az amúgy is szilárd álláspontjából.
Relatív szolidaritás
A frissen nyilvánosságra hozott bizottsági jelentés alapján az Európai Unió alapító államai is messze elmaradnak a kvótáik teljesítésétől. A nyitott határok politikáját egykor meghirdető Németországnak továbbra is több mint 17 ezer menedékkérőt kellene átvennie Görögországból és Olaszországból, de az EU másik motorállama, Franciaország is közel 15 ezer bevándorlóval „adós”. A jelentősen kisebb méretű Belgium és Hollandia is küzdenek az áthelyezéssel: előbbi körülbelül 2700, utóbbi több mint 3300 migránst mulasztott el áthelyezni. Az alapítók közül a miniállam Luxemburg teljesít a legjobban, mindössze 45 fős elmaradása van. Magyarország, Lengyelország, illetve a bel- és igazságügyi együttműködésből kimaradó Dánia és az Egyesült Királyság egyelőre egyetlen migránst sem telepítettek át.