Nagy vihart kavart tavaly februárban annak az olaszteleki magyar lánynak az esete, akit a kolozsvári gyermekkórházban megaláztak csak azért, mert hiányos volt a románnyelv-tudása, anyanyelvén pedig senkivel nem tudott kommunikálni. Az ilyen helyzetekre is megoldást jelenthet a nemrég megszavazott törvénymódosítás, amely szerint az egészségügyi és a szociális intézményekben is alkalmazni kell olyan dolgozókat, akik beszélik a nemzeti kisebbségek nyelvét.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvényhozói által kezdeményezett változtatás alapján ez a kötelezettség olyan településekre vonatkozik, ahol egy kisebbség számaránya az összlakossághoz képest eléri a húsz százalékot, vagy a településen legalább ötezer olyan személy él, aki egy nemzeti kisebbséghez tartozik. Az erdélyi magyarságnak újdonság tehát, hogy nemcsak ott válik kötelezővé a magyar nyelv használata az egészségügyben, ahol a magyarok számaránya eléri a húsz százalékot, hanem több, szórványnak számító erdélyi nagyvárosban is, így például a betegek Aradon, Kolozsváron, Brassóban vagy Temesváron is fordulhatnak orvoshoz magyarul. Ugyanakkor az orvoshiány megnehezítheti a jövő januárban hatályba lépő jogszabály átültetését a gyakorlatba.
De hogyan is áll a magyar nyelv használata Erdélyben? Toró Tibor kolozsvári politológus a törvényi háttérrel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy Romániában a kisebbségi nyelv használatát a 2001-ben elfogadott közigazgatási törvény szabályozza, amely kimondja, hogy minden olyan adminisztratív egységben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, a kisebbségnek joga van az anyanyelvét használni a közintézményekben.
„Nagyon leegyszerűsítve ezeket a jogokat három kategóriába sorolhatjuk: a szimbolikus jogok – idetartoznak a kétnyelvű táblák és feliratok –, a szóbeli jogok – amennyiben magyarul próbálunk meg ügyeket intézni, erre a törvény lehetőséget biztosít –, valamint írásbeli jogok – a polgármesteri hivataloknak, megyei és helyi közgyűléseknek a kisebbség nyelvén közzé kellene tenniük a közérdekű információkat, normatív határozatokat és a tanácsülések napirendjét, továbbá egy kisebbség nyelvén megírt beadványra az illető nyelven is kell hogy válaszoljanak” – összegzett lapunknak Toró Tibor.
Az erdélyi Sapientia Egyetem oktatója komoly problémának tartja, hogy az említett közigazgatási törvény nem rendelkezik szankciókról, amennyiben a fenti jogokat nem tartják be. Erről csak a végrehajtási módszertan rendelkezik, meglehetősen hiányosan. Más hiányosságai a módszertannak, hogy nem pontosítja, milyen posztokon kell magyarul tudniuk az alkalmazottak, illetve nincs költségvetés hozzárendelve a kisebbségi nyelv használatához, ezt minden adminisztratív egységnek saját magának kell kitermelnie – tájékoztatott Toró.
Mint hangsúlyozta, a három probléma együtt azt eredményezi, hogy a törvény betartása kizárólag a polgármesteren és annak érdekein múlik: amennyiben fontosnak tartja a megvalósulását, akkor odafigyel rá, de amennyiben nem, akkor sem esik bántódása.
Sokan az erdélyi magyarok körében úgy vélik, nincs tömeges igény magyar részről arra, hogy az intézményekben magyarul beszéljenek. A politológus egyetért ezzel a vélekedéssel, de szerinte ez nem feltétlenül az emberek hibája, mert egyszerűen nem ismerik ezt a lehetőséget. „Több mint nyolcvan évig erre nem volt lehetőség, sőt a magyar nyelv kifejezetten mostoha helyzetben volt. Sokan úgy gondolják, hogy amennyiben magyarul próbálnak eljárni, diszkriminálni fogják őket. A magyar polgármesteri hivatalok felelőssége lenne, hogy tájékoztassák az embereket, hogy a törvény szerint az anyanyelvükön is tudnak ügyet intézni” – fogalmazott az egyetemi oktató.