Akkor, a 2002-es elnökválasztás első fordulójában történt meg ugyanis első ízben, hogy a francia politikát a 80-as évek, Francois Mitterrand elnöksége óta jelentős részben uraló párt jelöltje nem jutott be a második körbe (miután a harmadik helyre szorult a jobbközép Jacques Chirac, illetve Marine Le Pen apja, a szintén nemzeti frontos Jean-Marie Le Pen mögött.) De Lionel Jospin mégiscsak 4,6 millió voksot kapott; pártbéli utóda, Benoît Hamon most vasárnap kevesebb mint ennek a felét. Ugyanakkor 2-3 millió francia voks 2002 óta a szélsőjobboldali Nemzeti Fronthoz vándorolt.
Ahogy azonban 15 évvel ezelőtt a nap híre az idősebb Le Pen bejutása volt a második fordulóba, a mostani nóvum a francia politika két nagy pártcsaládja, a kormányzó balközép és az ellenzéki jobbközép együttes leszereplése. A regnáló szocialistákkal szembeni közharag minden terhét cipelő – amúgy pedig teljesen jellegtelen – Benoît Hamonra, illetve a Köztársaságiak jelöltjére, a volt kormányfőre, a korrupciós botrányából kikecmeregni képtelen Francois Fillonra a szavazópolgárok alig több mint egynegyede szavazott – mindösszesen. Ez azt jelenti, hogy a nyugat-európai konszenzust, így az Európai Parlamentet is a mai napig uraló centrumpártok a francia voksolók háromnegyedének nem voltak megfelelők, felük pedig az EU válsága nyomán kifejezetten EU-szkeptikus indulókra adta le a voksát.
Ez idén sem először esik már meg: legutóbb, márciusban a holland választásokon szerepelt le – Hamonhoz hasonlóan történelmi mértékben – a Munkapárt, de a kereszténydemokraták is messze voltak a vezető kormánypozícióra elegendő eredménytől. A francia elnökválasztás első fordulója mindamellett a tavalyi osztrákkal mutatja a legnagyobb hasonlóságot. Ott is leszerepelt, és ki is esett mindkét nagy konszenzuspárti jelölt, a döntő körbe pedig szintén egy – formailag függetlenként induló – balliberális politikus, illetve egy szélsőjobboldali került.
Aligha kétséges, hogy a következő francia elnököt Emmanuel Macronnak hívják; a már kiesett kilenc elnökjelölt támogatóinak zöme hozzá pártol majd át május első vasárnapján. E választás aligha okoz majd bárkinek is fejtörést: Macron liberális, EU- és bevándorláspárti, Le Pen pedig mindennek a szöges ellentéte. A 39 éves Macronnak – aki az V. Köztársaság legfiatalabb államfője lesz – nincs számottevő múltja; nem is találtak rajta fogást a hivatásos korrupciófeltárók. A nagy kérdés az: hogyan fog tudni kormányozni. A törvényeket ugyanis a parlament hozza, és a franciák júniusban új nemzetgyűlést választanak. A független Macron márpedig éppen olyasfajta pártháttérrel nem rendelkezik, amely hiányának éppenséggel a megválasztását köszönheti majd.