A Linde vezérigazgatója, Wolfgang Buchele teheráni útja után bejelentette: cége egyértelműen át fog adni technológiát Iránnak, hogy közös petrolkémiai terveket tudjanak megvalósítani, amint a vonatkozó büntetőintézkedéseket feloldják. A Linde nagyon érdeklődik az iráni cseppfolyósított földgáz (LNG) előállítása iránt, amelyben nagy lehetőséget lát Teherán is. Korábban Irán a Royal Dutch Shell brit–holland, a Repsol spanyol és a Total francia céggel állt szerződésben ezen a területen, de a 2010-es szankciók miatt a megállapodásokat semmissé nyilvánították. Irán azt tervezi, hogy évi 40 millió tonna LNG-t exportálna Európába, így spórolva a csővezetéken.
Előzetes tárgyalások is folynak a két fél között egy tengeren építendő LNG-terminál létesítéséről. Irán egyedül is dolgozik az LNG-üzletág kiépítésén; eredetileg egy kínai céggel társult, de annak kiszállása után maga folytatja a munkát. Ez a projekt évi 10,5 millió tonna cseppfolyós gázt tudna előállítani, s mintegy 3,3 milliárd dollárjába kerül az iszlám köztársaságnak.
Az LNG soha nem tud olyan olcsó lenni, mint a csővezetéken érkező gáz, tekintve a szállítási körülményeket. A cseppfolyós földgázt mínusz 162 Celsius-fokra hűtik le, s azt speciális tankerhajókon szállítják a megrendelőhöz, akinek szintén lefejtőterminálra van szüksége, hogy a folyadékból légnemű legyen. Az irániak számára nagy lehetőséget jelentene, ha akár Oroszország, akár az Európai Unió megépítene egy csővezetéket a Közel-Kelet felől Európába, ám egyelőre az ezzel kapcsolatos tervek inkább politikai csatározások témái, a megvalósításig egyik se jutott el. Irán esetében mintegy négyezer kilométeres csővezetékre lenne szükség, hogy eljusson a gáz Európába, s a szankciók miatt technológiai szempontból is hátrányokkal küzd az iráni gázipar. A világ legnagyobb LNG-előállítója Katar, amelynek egyúttal a világ legnagyobb tankerflottája is rendelkezésére áll.