Már Németország sem támogatja feltétlenül a LIBE európai parlamenti bizottság tavaly novemberben elfogadott reformtervét, amely többek között kimondja: amennyiben az Európai Unió területére érkező menedékkérő azt állítja, hogy valamely tagállamban élnek rokonai, akkor ott kell elhelyezni, és annak az országnak a hatóságai felelősek az állítás ellenőrzéséért.
Magától értetődők a német félelmek, hiszen a családegyesítési szempontok miatt könnyen elképzelhető, hogy jelentősen növekszik majd az országra nehezedő migrációs nyomás. Németországban 18,6 millió bevándorló hátterű személy él, és több mint kétmillióan vannak azok, akiknek a Közel-Keleten élnek családtagjaik.
A Der Spiegel című német lap már múlt héten arról cikkezett, hogy a német belügyminisztérium a migrációs hullám megerősödésével hozta párhuzamba az uniós testület dublini reformtervét.
Annegret Korff, a tárca szóvivője tegnap megerősítette a lapértesüléseket, mint mondta, a berlini kormányt aggodalommal tölti el az EP menekültügyi reformtervének családegyesítésről szóló javaslata. Ez szerinte a feje tetejére állítaná az eddigi rendszert, és bevezetné azt az elvet, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, hol kíván menedékjogi kérelmet benyújtani.
– Azonban ez csak egy uniós intézmény, az EP álláspontja, a német kormány pedig arra összpontosít, hogy a tagállami kormányokat összefogó tanács is kialakítsa saját álláspontját – szögezte le a szóvivő.
A német hátraarc Magyarország helyzetét is megkönnyíti, hiszen hazánk a kezdetektől fogva elítélte a LIBE javaslatát, amely többek között a menedékkérők felső keret nélküli áthelyezését és a befogadásuktól vonakodó tagállamok szankcionálását tenné lehetővé.
A javaslat értelmében eltörölnék a dublini rendszer eddigi főszabályát, miszerint az a tagállam viseli a menedékkérelmek megvizsgálásának felelősségét, ahol a migráns belépett az Európai Unió területére. Ekkor jöhet képbe a németek által sérelmezett családegyesítési szempont, hiszen a menedékkérő és egy adott tagállam között potenciálisan fennálló (ott élő családtagok vagy korábbi tanulmányok) kapcsolatot kellene vizsgálni.
Németország akkor járt volna a legjobban, ha nincsenek ilyen kapcsolatok: ez a forgatókönyv ugyanis meghatározott elosztási kulcs (értsd: kvóta) alapján jelöli ki a befogadásra köteles országot.
Mivel csak a németeknél jó eséllyel milliókat érinthet a családegyesítés, valószínű, hogy a reformterv a gyakorlatban visszafelé sülne el, és a multikulturális modellekkel évtizedek óta kísérletező uniós államokat sújtaná. Németország mellett Svédország és Franciaország is meghatározó méretű idegen lakossággal rendelkezik.
A német kormány mindenesetre kész cselekedni: az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió politikusai máris Manfred Weberhez, az Európai Néppárt EP-frakciójának vezetőjéhez fordultak a kérdésben. Azt írták a Keresztényszociális Unió politikusának: a menekültügyi rendszerről folyó tárgyalások nem vezethetnek az amúgy is aszimmetrikus tehermegosztás súlyosbodásához.