– Mi volt budapesti látogatásának a célja?
– Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének a meghívására érkeztem Budapestre. Úgy gondolom, el kell mélyítenünk a kapcsolatokat Horvátország és Magyarország között. Tavaly, külügyminiszterként is erre törekedtem. Sikerült új légkört kialakítanunk. Volt ugyanis egy szerencsétlen időszak, amikor a migrációs válság következményeként kapcsolataink megromlottak. Pedig nagyon sok a közös érdekünk. Tárgyalásaim során szóba került például egy új, modern vasúti összeköttetés Budapest, Zágráb és Rijeka között, de beszélgettünk az energetikai együttműködésről is.
– Manapság egyre szorosabb a közép-európai országok együttműködése, ami elsősorban a bevándorlók befogadásának elutasításában nyilvánul meg. Horvátország hol áll a migrációs válság, illetve a kötelező elosztási rendszerrel kapcsolatos vitában?
– Horvátország nem az a hely, ahol a migránsok élni akarnak. Számukra nem célállomás, hanem tranzitország vagyunk. A migrációs válság közepette a horvát kormány mintegy 1500 bevándorló ideiglenes befogadását vállalta. Ehhez képest nagyon kevesen vannak már Horvátországban, hiszen mindannyian Nyugat-Európába vágynak. Konszenzust kell elérnünk az európai migrációs politikában. Nem elfogadható, hogy bizonyos intézkedéseket alapos párbeszéd nélkül akarnak a tagállamokra kényszeríteni.
– Úgy gondolja, hogy az elosztási mechanizmus megbukott?
– Elsősorban arra kell törekednünk, hogy az Európai Unió szomszédos térségeivel kössünk megállapodásokat, és eltántorítsuk az embereket attól, hogy Európába utazzanak. Mindig hajlandók leszünk politikai menekülteket befogadni, a jobb élet reményében érkező migránsok esetében viszont világossá kell tenni, hogy ez nem áll minden ország érdekében.
– A nyugati országok mégis a befogadásra akarják rákényszeríteni a kelet-európaiakat.
– A tehermegosztás elve elfogadható, de nyíltan ki kell mondani, hogy a válságot nem a mi országaink gerjesztették. Nem Magyarország, Szlovákia vagy Horvátország vonzotta a migránsokat Európába. Ha volna is a tagországok részéről hajlandóság a migránsok befogadására, nem működne sokáig az elosztási mechanizmus, hiszen nem állíthatjuk meg őket, ha Nyugat-Európában élő barátaikhoz, családtagjaikhoz akarnak csatlakozni.
– Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter nemrég azt javasolta, hogy a Földközi-tengeri migrációs útvonalat le kellene zárni, a tengerből kimentett menekülteket pedig tunéziai vagy egyiptomi befogadóközpontokban elhelyezni. Támogatja ezt a javaslatot?
– Olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek biztonságot és stabilitást nyújtanak a válság sújtotta országokban, a háborús övezetekben, azokon a helyeken, ahonnan a lakosok a jobb megélhetés reményében el akarnak vándorolni. Nem tudjuk teljesen meggátolni a bevándorlást, de saját magunknak kell eldöntenünk, hogy szeretnénk-e bevándorlókat, és hogyan tudjuk őket a legjobban integrálni.
– A pénteken véget ért EU-csúcs egyik központi témája a szorosabb védelmi együttműködés volt. Úgy tűnik, az erősebb védelemre vonatkozó európai igényt elsősorban az Oroszországtól való félelem táplálja. Donald Trump amerikai elnök Moszkvával kapcsolatos magatartása sokakat aggaszt. Valóban félnünk kell Oroszországtól?
– Teljesen helyénvaló, ha a védelem kérdésében nagyobb az együttműködés. Egy erősebb összefogás nem kell hogy a NATO-t veszélyeztesse, hanem azzal kompatibilis is lehet. Donald Trumpnak hálásak lehetünk, hogy hatékony védelmi összefogásra késztet bennünket. Álszentségnek tartom, hogy egyes európai fővárosokban folyamatosan az amerikaiakat bírálják, miközben saját védelmükről nem gondoskodnak, nem növelik védelmi kiadásaikat. Oroszország európai ország. Olyan szuperhatalom, amely nélkülözhetetlen szereplő a nemzetközi válságok megoldásáért tett erőfeszítések terén. Olyan mechanizmusokat kell keresnünk, amelyek keretében együttműködhetünk Oroszországgal. Nem könnyű, de a konfrontáció helyett ezt kell tenni.