A kancellár kiemelte, hogy az európai országok a schengeni övezet kialakításával megteremtették „a szabadság és a biztonság területét”, amelynek azonban határai is vannak, és a migrációs válság az utóbbi időszakban, különösen 2015-ben azzal az „elementáris erejű tapasztalattal” járt, hogy ennek a határnak a védelme „egyáltalán nem felelt meg” a szabadság és a biztonság megőrzéséhez szükséges követelményeknek.
A hiányosságok megszüntetéséért mindent meg kell tenni, ezt szolgálja az új, közös európai határvédelmi szervezet kiépítése, de még tovább kell haladni, létre kell hozni az egységes ki- és beutazási nyilvántartást is – mondta Angela Merkel.
Ez az EU jövőjét jelentős mértékben meghatározó ügy, a 26 országot – köztük több nem uniós tagállamot – összefogó schengeni övezet megőrzésétől nagyon sok minden függ. A kérdés az, hogy sikerül-e tartósan biztosítani az emberek mozgásának szabadságát az övezeten belül, vagy pedig egy „lopakodó átalakulás” révén mindenütt újra megjelenik a nemzeti határok ellenőrzése, amely „egyre intenzívebbé válik és mélyreható gazdasági hatásokkal jár” – húzta alá a német kancellár.
Hozzátette, hogy teljesen új gondolkodásmódot igényel annak elfogadása, hogy gondoskodni kell a schengeni külső határok hatékony védelméről. Németországnak tudomásul kell vennie, hogy szomszédsága nemcsak közvetlen környezetéből – Lengyelországból, Ausztriából, Franciaországból, Luxemburgból, Belgiumból, Hollandiából és Dániából – áll, hanem hozzátartozik Oroszország, Ukrajna, Törökország, Georgia, Szíria, Jordánia, Izrael és az észak-afrikai térség.
Ezek az országok és régiók jelentik a külső határt, „ezekben a kategóriákban kell gondolkodni”, és mérlegelni, hogy milyen konfliktusokkal és veszélyforrásokkal kell foglalkozni ahhoz, hogy megmaradjon a schengeni övezetben élők szabadsága és biztonsága – mondta Angela Merkel.
Thomas de Maiziere belügyminiszter előadásában kiemelte, hogy „a több Európa nagyobb biztonságot jelent”, de csak akkor, ha „okosan csinálják”. Hatékonyabb, ésszerűbb közös munkára van szükség, így a többi között meg kell teremteni a különálló adatbázisok és nyilvántartások interoperabilitását, együttműködési képességét – hangsúlyozta, példaként említve, hogy míg a menedékkérők regisztrációjára használt Eurodac rendszer tartalmaz ujjnyomatokat, de a hozzájuk tartozó emberek nevét nem tartalmazza, a schengeni információs rendszer (SIS) tartalmaz neveket, de nem tartalmazza a nevük alapján regisztrált emberek ujjnyomatát.
Az ilyen hiányosságok kiküszöbölésével, az adatbázisok és az együttműködés összehangolásával olyan „biztonsági nyereségre” lehet szert tenni, amely nemzeti, tagállami szinten elérhetetlen lenne – húzta alá a német belügyminiszter.
Thomas de Maiziere arról is beszélt, hogy a biztonságpolitikára szakosodott politikusoknak higgadtan, tárgyilagosan kell végezniük a munkájukat. Németországban sok ember aggódik az esetleges veszteségektől és veszélyektől, „holott, vagy éppen azért, mert jól megy a soruk”, és vannak pártok, akik kihasználják ezeket az aggodalmakat, „tartalmi kérdések helyett a hangulatkeltéssel foglalkoznak és szélsőséges megoldásokat javasolnak, és félelmet gerjesztenek ahelyett, hogy bátorságot adnának”. A CDU/CSU nem léphet erre az útra, szembe kell szállnia ezzel a „korszellemmell”, a „biztonságpolitika nem lehet a félelem erősítésének eszköze”.
A biztonságpolitika a „bátorítás és a biztonság tényleges erősítésének” politikája, mert ez az egyetlen módszer, amellyel javítani lehet az emberek szubjektív biztonságérzetén – hangoztatta Thomas de Maiziere.