Nagyon illik a fenti címmel megjelent cikk az azt közlő, valóban jobboldali német portál általános mottójához, amely a Freie Welt név fölött áll a maga harciasságában: „A cenzúra ellen, az internetes szólásszabadságért.”
A szerkesztőség így foglalja össze az írás lényegét:
„A Merkel-kormánynak a cenzúra fontosabb, mint a bűnözés elleni harc. A politikai véleményeket bűncselekménnyé tették, de a bűnözés következmények nélkül marad. Márpedig ez így 2018-ban nem folytatódhat”.
A cikkíró, Sven von Storch, az AfD (Alternatíva Németországért) képviselőházi frakciója ügyvezető igazgatójának, Beatrix von Storchnak a férje. Beatrix volt a német világháló–cenzúra törvény idei első áldozata, akinek twitteres oldalát azért tiltották le, mert merészelte megkérdőjelezni, hogy a kölni rendőrség arabul kommunikál Németországban.
Sven von Storch már az elején megjegyzi, az év nagyon is úgy indult, hogy látható, a tavalyi problémák az idén is velünk lesznek, és ennek prominens példájaként említi egy „fiatalkorú” afgán által a 15 éves német barátnőjének leszúrását Kandel városában. Majd megemlíti, hogy Németországban szilveszterkor 3200 rendőrnek kellett vigyáznia arra, hogy ne történjen nemi erőszak. Amire mégis csak sor került.
„De ahelyett, hogy a problémákat az okainál vizsgálnák, embereket cenzúráznak és tesznek a szájukra kosarat, amiért az ilyen esetek miatt felháborodnak.”
Január 1-je óta Németországban az internetre vonatkozó cenzúra törvény értelmében a „kétséges” tartalmakat törölni kell. „Ez a szólásszabadság vége Németországban, és ez súlyos fenyegetés demokráciánkra nézve.”
De „a vonalhű fősodratú sajtó visszafogja kritikáját a hálózati cenzúra-törvénnyel kapcsolatban”, fejeződik be a rövid írás.
És most egy „műhelytitok”.
A külföldi sajtóban megjelent, itt szemlézésre váró, érdekes cikkek közül kettő maradt végül versenyben. A fentebb ismertetett, és egy exkluzív interjú, amelyet a hétfőn háromnapos kínai látogatására indult Emmanuel Macron francia elnök adott a kínai, francia nyelvű French.China.org internetes portálnak.
Erről azért egészen röviden annyit meg kell említeni: aki rákeres az interjúban az „emberi jogok” kifejezésre, nem találja a 15 nyomtatott oldal terjedelmű, roppant érdekes beszélgetésben.
Egy lassan már nem is annyira ironikus csavarral azt is mondhatjuk: a kínai kérdező nem tette fel azt a kérdést, amit egy (valóban) jobboldali, igen népszerű olasz újságíró blogjában tett fel Macronnak január 5-én, miután az elnök bejelentette, cenzúra törvényt fog bevezetni az „álhírek” ellen. Nevezetesen, hogy
miért az általa is annyiszor támadott orosz Russia Today tévé francia adásától fél és nem attól, hogy szilveszterkor lángoltak a franciaországi külvárosok?
Ami pedig Macron kínai látogatását illeti, feltétlenül idekívánkozik még egy mondat, ugyanis annak Mount Everest-méretű tétje valahogyan elkerülte sajtónk figyelmét.
Ha hinni lehet a francia elnök pénzügyminiszterének, Bruno Le Maire-nek, ő a Wall Street Journalnak a múlt hónap 29-én adott interjújában ezt jelentette ki: „Franciaország Kína és Oroszország felé tekint, hogy velük egyensúlyt képezzenek az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával egyre bizonytalanabbá váló kereskedelmi kapcsolatokban”.
Mi pedig lélegzetünket visszafojtva várjuk a hazai balliberális sajtót és ismert transzatlantistáinkat, hogy szerelmükre, Macronra vetve magukat őt Hszi Csin-ping és Putyin pincsijének, majd a magyar kormány keleti nyitását majmoló irracionális bohócnak nevezzék.
Ja, hogy nem fogják?
Hányadszor bújik ki 28 év alatt a rozsdás-véres, hazug szög a zsákból?