A dezertőr katona negyven éven át élt a kommunista országban, ahol különböző filmekben szerepelt, mindig a gonosz amerikait alakítva. Eredeti terve az volt, hogy menedékjogot kér a Szovjetuniótól, majd fogolycsere keretében hazaküldik, de így biztosan megússza azt, hogy Vietnamba küldjék.
A Szovjetunió azonban nem fogadta kérvényét, ezért 2002-ig maradt Észak-Koreában a neki rendelt asszonnyal, aki egy Japánból elrabolt nő volt. A hosszas egyeztetést követően Phenjan végül engedélyezte Jenkinsnek és családjának a távozást, s a Japánhoz tartozó Szado szigetén telepedtek le.
A sziget ideális hely volt Jenkins számára, hiszen mindentől távol esik, egykor büntetésből küldték oda a nagyon súlyos tetteket elkövetőket, s ma is arról ismert, hogy leginkább nyugalmat lehet ott lelni, de az ottani fiatalok leginkább el akarnak kerülni onnan. A szigeten hatvanezer ember él, ez kevesebb, mint a XVIII. században.
Jenkins ideköltözése előtt ellátogatott az amerikai hadsereghez, ahol katonai bíróság ítélkezett fölötte, harmincnapos börtönbüntetésre ítélte dezertálásért és leszerelte. Jenkinsen kívül három másik katona menekült Észak-Koreába az évek során, egyikük fiai idén szerepeltek a helyi televízióban, beszélve apjuk tavalyi haláláról, s hitet téve a kommunista rendszer mellett.