E címmel közöl beszámolót a brit The Times napilap a francia és német vezető tegnapi berlini találkozójáról. Emmanuel Macron elnök, írja a lap, támogatást kapott Angela Merkel kancellártól, hogy nagyravágyó tervével, Európa „történelmi átalakításával” előre haladjon azért, hogy legyőzze a kontinensen elterjedt populista hullámot.
A találkozó után mindketten kijelentették, hogy készen állnak az EU-t szabályozó szerződések módosítására, ha arra szükség lesz a szervezetnek a Brexitet követő megerősítésére.
A cikk megjegyzi, egyes uniós tagországok nyilván idegesek lehetnek, amiért Merkel beleegyezett Macron felhívásába azért, hogy az EU jövőjének közös „útitervét” dolgozzák ki. Annak ellenére, hogy egy újonnan megválasztott francia elnök esetében a francia-német „motor” újraindítása hagyományos ígéret. Merkel és Macron azonban tegnap kevés területen jelezte konkrét megállapodásukat.
A 62 éves Merkel óvatosan közelítette meg a 39 esztendős Macron azon törekvését, hogy megvédje a munkásokat az olcsóbb uniós migránsoktól jövő verseny miatt, de beleegyezett abba, hogy szorosan együttműködik Macronnal az EU nemzeteinek legtöbbjében megerősödő nacionalisták további erősödésének megakadályozásában.
Merkel elmondta azt is, hogy harmonizálni akarják a vállalati adókat.
Miközben a német politikusok fellélegeztek Macronnak Marine Le Pen fölött oly meggyőző erejű győzelme nyomán, vezető német konzervatív politikusok, mint Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy az EU szerződés módosítása nem realisztikus.
Macron elnök kijelentette, hogy a múltban a szerződés megváltoztatásának témája tabu volt Franciaországban, de mostantól már nem lesz az.
Az euróövezetet tekintve elmondta, annak befektetési politikára van szüksége. Hozzátette: „Új, friss pénzt kell költségvetési alapon bevezetni. Ahhoz konvergencia szabályokra, valódi szerkezeti reformokra van szükség… Ez az a közös útiterv célja, amelyen dolgozunk”.
Merkel asszony, írja a Times, boldog lett volna, ha Macron kijelentette volna, visszautasítja az eurókötvények felhasználását a meglévő adósságok közössé tétele gondolatát, de Macron elnöknek az új közös befektetési és kölcsönzési tervei valószínűleg megijeszti a német konzervatívokat.
„Német szempontból lehetséges, hogy megváltoztassuk a szerződést, ha annak van értelme”, mondta, és jó szerencsét kívánt Macronnak a francia törvényhozási választásokon.
A kettőjük közötti jóakarat ellenére testbeszédük meglehetősen bénának hatott. Merkel kancellárnak úgy kellett kirángatnia Macronból egy kézrázást, ahogy a francia elnök láthatóan elmerült saját gondolataiban a sajtókonferenciát követően.
A két vezető tolmács segítségével beszélt egymással. Közös nyelvük nem volt.
Egy Macronhoz közel álló forrás a találkozó előtt elmondta a Times-nak, hogy az elnök megpróbálja meggyőzni Merkelt, támogassa az Európát védő tervét, amelynek része egy „Vásárolj európait” törvény és olyan jogszabályok meghozatala, amelyek megakadályozzák stratégiai vállalatoknak nem európai kézbe történő kerülését.
Merkel azonban a közelgő német kancellárválasztások miatt nem akarta megkötni saját kezét.
A német média idegesen figyelte Macront. A Bild feltette a kérdést: „Mennyibe fog kerülni nekünk Macron?”