Emmanuel Macron előre nem jelzett látogatásra érkezett tegnap Szaúd-Arábiába, hogy egyeztessen Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel Iránról. A francia elnök Teheránt tette felelőssé a Jemenből kilőtt ballisztikus rakéta miatt, ám arra hívta fel a figyelmet, hogy fenn kell tartani az iszlám köztársasággal aláírt nukleáris egyezményt.
„Ha kilépnénk, az vagy azonnali háborúhoz vezetne, vagy kontrollvesztéshez, ami elkerülhetetlenül az észak-koreaihoz hasonló helyzetet eredményezne, ami elfogadhatatlan” – mondta Macron. A francia elnöknek ugyanakkor Libanonhoz is sok köze van, hiszen Párizs soha nem hagyta magára teljes mértékben Libanont, üzleti és stratégiai kapcsolatai is nagyon szorosak ezer évvel azután, hogy először megjelentek a levantei partoknál, és száz évvel a Sykes–Picot-egyezményben lefektetett brit–francia érdekszféra-megosztást követően.
Ennek a megállapodásnak eredményeképp született meg később Libanon, ahol az Iránhoz kötődő Hezbollah gerillaszervezet roppant erőt képvisel, katonai szempontból nagyobbat, mint Libanon maga. Mivel Szaúd-Arábia az 1979-es iráni iszlám forradalom óta szemben áll a perzsa köztársasággal, nem hagyta, hogy a stratégiai fontosságú területen megvessék a lábukat ellenségei, ahogy a déli szomszéd, Izrael is minden követ megmozgatott a keresztény közösség maga mellé állítása érdekében.
Rafik Haríri korábbi libanoni miniszterelnök, a polgárháború lezárását tető alá hozó politikus szaúdi útlevéllel is rendelkezett, a megállapodást is a szaúdi Taifban írták alá a szemben álló felek. Haríri irányította a tizenöt éves polgárháborúban elpusztult ország újjáépítését, nagyon hathatós francia segítséggel. A kormányfő 2004-ig vezette az országot, egy évvel később bombamerénylettel végeztek vele.
A felelőst máig nem találták meg, de vélhetően a Hezbollah hajtotta végre a gyilkosságot. Halálát követően indult el az a tiltakozássorozat, amely a szíriai csapatok kivonásával végződött. A Hezbollah Izrael és az Egyesült Államok beavatkozásának értékelte az eseményeket, Bassár el-Aszad szíriai elnök pedig Rijádba utazott egyeztetni a szaúdi koronaherceggel, az országot akkor ténylegesen irányító Abdullah bin Abdulazizzal.
A törékeny egyensúlyt végül elérte Libanon, bár a különböző csoportok vitája miatt két és fél éven át nem volt államfő, s kilenc hónapig nem volt miniszterelnök az országban. Mivel Szaad Haríri – a meggyilkolt kormányfő fia – lemondását követően az Egyesült Arab Emírségekbe utazott, majd hazatérés helyett visszament Rijádba, elemzők valószínűsítik, hogy a szunnita arab államok összehangolt akciója lehet a háttérben.
Pénteken Szaúd-Arábia arra szólította fel állampolgárait, hogy azonnal hagyják el Libanont, ezt Kuvait is követte néhány órával később. A szakértők többsége úgy véli, Libanonban a gigászok harca folyik, amely nem fog háborúvá fejlődni.