A brit statisztikai hivatal (ONS) becslése szerint az elmúlt évben mintegy 831 ezer lengyelországi születésű lakosa volt Nagy-Britanniának, csaknem 750 ezerrel több, mint 2004-ben, a kelet-európai ország EU-csatlakozása idején. Korábban hagyományosan India és Írország „adta” a külföldi születésűek legnépesebb csoportjait. A legfrissebb migrációs adatok azt mutatják, hogy az utóbbi időszakban az Egyesült Királyságban némiképp csökkent a Lengyelországból és a volt keleti blokk hét másik országából érkező letelepülők száma, ám ezt a lassulást ellensúlyozta a Bulgáriából és Romániából nettó induló migráció növekedése – ez utóbbi szám elérte a 60 ezres rekordot. (A nettó migráció a szigetországba legalább egy évre érkező és az onnét távozó külföldiek közötti különbség.)
Nicola White, az ONS bevándorlási statisztikai részlegének vezetője szerint a bevándorlás elsődleges oka a munkavállalás, ezt követi a tanulás, bár jelentősen esett azon betelepülők száma, akik kifejezetten tanulni mennek Nagy-Britanniába. Az ONS munkatársa megjegyezte továbbá, hogy 2014 és 2015 között tovább nőtt az Egyesült Királyság lakossága, s ez annak tulajdonítható, hogy jelentős mértékben emelkedett a nem a Brit-szigeteken született, illetve a nem brit eredetű népesség száma. Az ONS becslése szerint jelenleg Nagy-Britannia lakosainak 13,3 százaléka külföldön született, míg ez az arány 2004-ben még 8,9 százalék volt.
A legtöbb nem brit születésű lakos Londonban él, arányuk 37 százalék. Angliában és Walesben a szülések több mint 25 százaléka külföldön született nőkre jut, ami rekordnak számít. Az arány növekedésének Elizabeth McLaren, az ONS statisztikusa szerint az a fő oka, hogy a más országból érkezett nők egyre nagyobb hányadát teszik ki a szülőképes korba lépő nőknek a két térségben. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy a bevándorlók között nagyobb számban található munkaképes felnőtt, mint gyermek vagy idős ember. Mindemellett a külföldi születésű nőknek nagyobb a gyermekvállalási hajlandóságuk.