A Föld történetének egyik legnagyobb tömeges kihalására a perm időszak végén, 250-252 millió évvel ezelőtt került sor. A tömeges kipusztulás során a tengeri fajok 96, a szárazföldi fajok 70 százaléka tűnt el. Több elképzeléssel magyarázzák ezt a rendkívüli következményekkel járó eseményt, amit legtöbben a késő perm kori kihalásként ismernek. Egyesek gyors tengerszint-ingadozásokra, vagy a rendkívül száraz belső területekkel rendelkező Pangea szuperkontinens kialakulására vezetik vissza a katasztrófát, de az elfogadott elméletek között szerepel egy akkori klímaváltozás is.
A legnépszerűbb alternatívák között van feltételezett meteorbecsapódás és rendkívül intenzív vulkáni kitörés is. Bármi okozta a tömeges kipusztulást, az amerikai MIT kutatói két éve publikált eredményük szerint ez a folyamat mintegy 60 ezer év alatt lejátszódott. A Föld élővilága ezután újjáéledt.
Kínában a közelmúltban egy különleges tengeri hüllőt fedeztek fel, ami a halgyíkok, azaz az ichthyoszauruszok egyik új képviselője. A delfinre hasonlító lény a nagy kihalást követő egymillió éven belül, rögtön a korai triász korban kifejlődött. Ez ellentétben áll azzal az eddig általánosan elfogadott elképzeléssel, hogy egy-egy lény kifejlődésére több millió évre van szükség.
Ez a különös, nagyjából 1,6 méter hosszú ichthyoszaurusz más szempontból is fekete báránynak tekinthető, hiszen hiányzik a halgyíkokra jellemző jellegzetes hosszú orr és az erős farok. Rövid volt az orra és ostorszerű a hátsója. A legtöbb ichthyoszaurusz állkapcsában fogak sorakoztak, amelyek a vízi vadászatban voltak hasznosak. A Kínában előkerült lény ellenben fogatlan, ami azt jelentheti, hogy nem megragadta áldozatát, hanem valamiképpen a vízből szűrte ki a táplálékot.
A különleges lény a Sclerocormus parviceps nevet kapta. „A kínai lelet azt üzeni, hogy a halgyíkok rövid idő alatt igen nagy változatosságot értek el” – idézte a Livescience.com tudományos portál Olivier Rieppe, a chicagói The Field Museum evolúcióbiológusának véleményét, aki szerint eddig kevés fosszília került elő ebből a korból. Ez a lelet azért is fontos, mert azt sugallja, hogy jóval sokszínűbb volt az élet a nagy kihalás után, mint azt eddig hittük – még ha ez a sokszínűség olykor ilyen különleges lényeket produkált.
„A darwini modell szerint az evolúció apró, fokozatos változások hosszú láncolata, nem pedig olyan folyamat, mint amilyen ezt a delfinszerű lényt ilyen rövid idő alatt produkálta” – véli Rieppel, aki szerint a Sclerocormus parviceps gyorsan, ugrásszerűnek tekinthető változásokkal jött létre. Kialakulása ugyanakkor arra példa, hogy az élet egy olyan környezeti katasztrófa után is hamar megújul, mint amilyen nem sokkal korábban megtizedelte az élőlényeket.
Ez a felfedezés komoly üzenet azon tudósoknak, akik szerint jelenleg a hatodik tömeges kipusztulás korában élünk. „Ezt a kihalást nem vulkanizmus vagy egy meteor becsapódása okozta, hanem maga az ember” – állítja sokakkal egyetértésben Rieppel. A 250-252 millió évvel ezelőtti kihalásból ugyan nem következtethetünk arra, hogy mi vár ránk, de abban bízhatunk, hogy az élet ismét újjászervezi magát. Új fajokkal újraépül a tápláléklánc viszonylag rövid idő alatt.