Kormányválságok, előre hozott választások, belpolitikai feszültségek jellemzik továbbra is az egész nyugat-balkáni régiót. Eközben ezek az országok általában egymással is vitában állnak, így a külpolitika is gyakran annak függvényében változik, hogy ki van épp hatalmon.
Nem ritkák az úgynevezett patthelyzetek sem, amikor az egyik vagy a másik koalíció sem tud tartósan stabil kormánytöbbséget biztosítani. Június 11-én Koszovóban tartanak előre hozott parlamenti választásokat. Az eredetileg egy nagykoalíció létrejöttével megalakult kormány mandátuma csak egy év múlva járna le, de az utóbbi időben az ellenzék teljesen ellehetetlenítette a munkát. A konstruktív vitákat a dulakodás és a könnygáz váltotta fel a parlamentben.
Az ottani lapok szerint az országban a közhangulat is arra utal, hogy az emberek már nem bíznak az eddig hatalmon lévő politikusokban.
Koszovó 2008-ban egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától. Az egykori délszláv állam alkotmányában viszont máig az ország részeként szerepel, ami folyamatos feszültségek forrása. Szerbia egykori déli, 87 százalékban albánok lakta tartományát sok ország máig nem ismerte el önálló államként.
A gazdaság nem fejlődik. Koszovó Európa egyik legszegényebb országa. Korábban még kiemelkedően magas volt a népszaporulat. Lényegében – a hathatós külföldi támogatás mellett – ezzel a „fegyverrel” sikerült az elszakadást is kivívni. Mára viszont megfordult a helyzet. A lakosság fogyóban van, a kiábrándult emberek ugyanis tömegesen elvándorolnak, és Európa gazdagabb országaiban keresik a boldogulást. Koszovó legfőbb bevételi forrása – a cigaretta- és üzemanyag-csempészetből eredő pénzek mellett – a külföldön dolgozó koszovóiak hazautalt pénze.
A koszovói politikai válság hátterében a gazdasági állapotok mellett számos megoldatlan probléma húzódik. Nem csak az ellenzék, de több kormánypárti képviselő is kifogásolta például a Montenegróval kötött határszerződés ratifikálását, amelynek alapján mintegy nyolcezer hektárnyi vitás földterületet engednének át Koszovó kárára. Végül ez vezetett a kormány bukásához. A helyzetet bonyolítja, hogy a megállapodás feltétele annak, hogy az unió eltörölje a Koszovóval szemben fennálló vízumkényszert.
Pénteken éjfélig lehetett átadni a jelöltlistákat, és végül úgy tűnik, két nagy albán koalíció szoros küzdelmére lehet számítani. Egyik oldalon azok a politikai pártok fogtak össze, melyek bizalmatlansági szavazást kezdeményeztek a koszovói kormánnyal szemben, köztük van Hashim Thaci államfő pártja, a Koszovói Demokrata Párt. A másik koalíció, a Béke koalíciónak nevezett blokk élén pedig az Isa Mustafa eddigi kormányfő (képünkön) által vezetett Koszovói Demokratikus Szövetség áll. Hashim Thaciék a felmérések szerint kevéssel több szavazatra számíthatnak csupán, mint Isa Mustafa koalíciója.
A 13 párt alkotta esélyes koalíció három legnagyobb pártjának élén Kadri Veseli eddigi házelnök, valamint Ramush Haradinaj és Fatmir Limaj, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg korábbi vezetői állnak. Elemzők szerint azonban Hashim Thaci és Isa Mustafa hatalmi harcára egyszerűsíthető le az egész huzavona. A többiek pedig egyszerűen csak azért szövetkeznek egyik-másik oldallal, hogy a hatalmi koalíció részeként próbáljanak meg tisztségeket, pozíciókat kiharcolni.
A mára már a lakosság csupán 7 százalékát kitevő szerbek pártjai specifikus körülmények között indulnak a választáson. A mintegy 1,8 milliós ország 120 tagú parlamentjében tíz hely eleve a szerbeket illeti, további tíz pedig más kisebbségek képviselőit. Az anyaország (Szerbia) azt szerette volna elérni, hogy egy egységes szerb lista induljon. Szoros eredmény esetén ugyanis politikai tőkévé kovácsolható ajánlatokkal udvarolnák körül a lista képviselőit, hiszen tíz képviselővel akár a mérleg nyelvét is tartósan átbillenthetik egyik vagy másik oldalra.
A szerbek a négy éve emlegetett Szerb Községek Közösségének létrehozását szeretnék elérni. Komoly veszélyként tekintenek arra is, hogy a Hashim Thaci vezette radikálisabb szárny hatalomra jutásával a koszovói hadsereg megalakítását is napirendre tűznék. Az utóbbi időben – nyilván a választások következményeként – a szerbiai politikusok koszovói kollégáikat Nagy-Albánia eszméinek dédelgetésével vádolják, míg az albánok szerint Szerbia most nem fegyverekkel, hanem különféle manipulációkkal szeretné Nagy-Szerbiát létrehozni.
A mérsékeltebb áramlatot képviselő koszovói politikusok viszont azt nyilatkozták, hatalomra jutásuk esetén a koszovói szerbek képviselőivel szeretnének megállapodni, nem pedig Szerbiával.