Ezrek olvasták a holland Rutger Lemm fent idézett, amszterdami turistákhoz írt nyílt levelét. A holland nagyvárosban élő íróaspiráns már 2015-ben felfigyelt Amszterdam „zombiinváziójára”: a mindössze 820 ezres lakosságú várost már akkor több mint tízmillió turista kereste fel. A helyzet azóta csak fokozódott, a tavalyi évben 17 millióan fordultak meg az IJ partján, a szakértők pedig arra figyelmeztetnek: 2025-re elérheti a harmincmilliót az egy év alatt Amszterdamba utazók száma. A helyiek eleinte élvezték a turistaözön nyújtotta előnyöket, ahogy Lemm is írja, egyszerű volt a képlet: „Költsd el a pénzed, csinálj fotókat, és hagyj minket békén!”
Mára azonban a turisták olyannyira átformálták a város képét, hogy a hollandok egyenesen menekülnek a bőröndökkel és szelfibotokkal megpakolt utazók elől.
– Amszterdam játszótérré változott. Minden héten mások a szomszédaim. Szerencsére van vidéken egy kis házam, hétvégente oda tudok menekülni – meséli a városközpontban élő Bert Nap, aki szerint egyre több helyi cselekszik hozzá hasonlóan, és tölti legalább a hétvégéket Amszterdamon kívül. A férfi állítja: Hollandia kulturális és művészeti központját az Airbnb közösségi lakásmegosztó megjelenése tette tönkre. Az olcsó és gyorsan, rövid időre lefoglalható szállásoknak köszönhetően szaporodtak meg a turisták, akik észak Velencéjének szerves részévé váltak. A becenév már csak azért is találó, mert az olaszországi Velence is hasonló problémákkal küzd: a helyiek lassan vért izzadnak, hogy távol tartsák a szeméthegyeket maguk mögött hagyó és gyakran arcátlan külföldieket.
Míg az olaszok demonstrációkkal és plakátháborúval küzdenek a látogatók ellen, az amszterdami válságkezelés – a hollandoktól megszokott racionális módon – a gyökerénél ragadja meg a problémát. A nagyváros önkormányzata ugyanis épp az Airbnb-t vette célba, és elérte, hogy a cég az amszterdami szállásadóknak évente maximum hatvan napban határozza meg a bérbeadást. A hollandok emellett felszámolták a nem szabály szerint működő hosztokat, így becslések szerint ma már a bérbeadók kilencven százaléka legálisan használja a közösségi szállásmegosztást. Amszterdam baloldali polgármestere, Eberhard van der Laan meglehetősen büszke az eredményre, hiszen korábban maga is vészjóslóan látta a város jövőjét. Tavaly decemberben úgy fogalmazott: „Kínában és Indiában körülbelül 300 millióan várnak arra, hogy körbeutazhassák a világot. Nincs vesztegetni való időnk.”
Airbnb-korlátozás ide vagy oda, a tömeges turizmus továbbra is jelen van Amszterdamban. A huszonéves Mark Enthoven inkább a turisták „minőségét” és nem a mennyiségüket sérelmezi, amikor az utazókról kérdezem. A fiúnak is megmutatom a turistákról szóló Rutger Lemm-levelet, majd mosolyogva a bicikliző idegenekről szóló részre mutat. „Magam sem mondhattam volna szebben” – mondja. Lemm azt írja az Amszterdamban kerékpárra pattanó utazókról: „A hollandok gyakorlatilag születésüktől fogva biciklin ülnek, tehát magától értetődik, hogy jó kerékpárosok vagyunk. Nálatok, turistáknál is tapasztaltabbak vagyunk, főleg azért, mert ismerjük a várost. Ezzel persze semmi gond nincs, a probléma csupán annyi, hogy ti ezt nem látjátok be. Őrültként tekertek Amszterdamban, folyamatosan útban vagytok, hiszen szentül hiszitek: egyenlők vagyunk az utakon. Sajnálom, de nem vagyunk. Olyan a helyzet, mintha egy kezdő gitáros akarna Prince mellett játszani.”
Mark is tapasztalt kerékpáros, nap mint nap két keréken járja Amszterdamot. Elmeséli, hogy a városnak vannak olyan részei, amelyeket már meg sem közelít, mert annyira feldühítik a bringás turisták. – A központi pályaudvar környékén mindössze három euróért lehet kerékpárt bérelni. A külföldieknek csillog a szemük, amikor meglátják. Nem csoda, hiszen ki ne akarna biciklizni Amszterdamban? Nagyon holland dolog – magyarázza, majd hozzáteszi: a sokszor figyelmetlen utazók össze-vissza használják a biciklicsengőt, így már többször is előfordult, hogy a csengettyűs huligánok miatt kényszerült leszállni a bringájáról. – Dühítő, mert mi épp munkába és iskolába mennénk, ők meg csak szórakoznak – teszi hozzá.
A külföldre utazókról valóban általánosan elmondható, hogy minél több helyi szokást akarnak magukévá tenni. Amszterdam ilyen szempontból is kitűnik a világ legnépszerűbb turistacélpontjai közül, hiszen a városban bőven van tennivaló: a biciklizés mellett rengeteg híres múzeum, sajt- és sörgyár, holland ételkülönlegesség várja a látogatókat, akik mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy átélhessék az igazi amszterdami életérzést. Az utazók sokszor olyannyira kétségbeesetten kutatnak a bennük rejlő holland után, hogy észre sem veszik: csalás áldozatává váltak. Mark nevetve meséli, hogy az amszterdami rendőröknek rendszeresen meggyűlik a bajuk a kisstílű drogdílerekkel, akik mosóport adnak el a tudatmódosító szerekre vágyó turistáknak – természetesen vagyonokért.
– Mit mondhatnék? Nem sajnálom őket – mondja az átvert külföldiekről. Szerinte általános tévhit, hogy amszterdamiak élvezik a megengedő holland drogpolitika előnyeit, ráadásul egy magára valamit is adó holland be sem lépne a turistáktól hemzsegő vörös lámpás negyedbe. – Nem füvezünk egész nap, ráadásul, ha idegen nőket akarunk bámulni, mi is inkább az internetet vesszük igénybe – nevetgél. Bár érthető a helyiek érvelése, ne feledjük, hogy a könnyű drogot tartalmazó süteményekről és prostitúcióról híres kerületek – főként az amszterdami vörös lámpás negyed – jócskán felturbózzák Hollandia gazdaságát: becslések szerint a coffeeshopkultúra évi két és fél milliárd eurót hoz a konyhára.