Peking sohasem riadt vissza attól, hogy befolyásolja az európai döntéshozatalt. Ha ebben bárki meg akarta akadályozni, elővette az adu ászt: piaca óriási méretét. Jelesül, ha az Európai Unió olyan gazdasági korlátozás bevezetését tervezte, ami Kínának nem tetszett, az ázsiai birodalom azonnal előállt a fenyegetéssel, hogy lezárja piacát.
Amikor például 2012-ben Brüsszel azt tervezte, hogy környezetvédelmi díjat vet ki az EU-ba járatot üzemeltető légitársaságokra a károsanyag-kibocsátás miatt, Kína azzal revolverezett, hogy nem vesz több gépet az Airbustól. Márpedig az európai repülőgépgyár a legnagyobb munkáltatók közé tartozik a kontinensen. Peking el is érte, hogy az Európai Bizottság a légi ügyet a globális kvótakereskedelmi rendszerbe suvassza bele.
Kína megfenyegette a német autóipart is, hogy meg fogja határozni, mennyi elektromos autót kell eladniuk Kínában a gyártóknak – ez pedig elég nagy gondot okozna a Mercedesnek, a BMW-nek, az Audinak és a Volkswagennek. A Politico hírportál hétvégi cikke szerint e barátságtalan lépés felvetését az váltotta ki, hogy Brüsszel dömpingellenes szabályokat akar elfogadtatni az év végéig.
Az elmúlt tíz esztendőben az EU a kínai befektetések egyik fő célpontjává vált, kínai cégek sorra vásárolnak fel bankokat, kikötőket, energetikai vállalatokat, csúcstechnológiai cégeket Görögországtól Írországig. Az Ernst & Young tanácsadó cég becslése szerint a kínaiak 2016-ban mintegy 75 milliárd dollárt költöttek Európában felvásárlásokra és beruházásokra. Egy másik tanulmány pedig azt tette közzé, hogy Kína tavaly akkora összeget fektetett be Európában, mint a megelőző tíz évben együttvéve.
A kínai piaci befolyás legutóbbi konkrét érvényesítése akkor mutatkozott meg, amikor nem sikerült keresztülvinni azt a tervezetet, amely EU-szerte szigorúan ellenőrizte volna a kínai befektetéseket, s adott esetben meg is akadályozta volna azokat a stratégiai ágazatokban. Még idén februárban Franciaország, Németország és Olaszország közös levélben kérték Brüsszelt a kínai befektetések kordában tartására.
A kezdeti általános lelkesedést vonakodás váltotta fel – főként az északi liberális országok és a déli, ugyan konzervatívabb, de jelentős kínai tőkét elnyelő államok részéről. A júniusi EU-csúcs végén kiadott nyilatkozatban aztán az eredeti keményebb megfogalmazást felvizezett szöveg váltotta fel, s szeptemberben Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már arról beszélt, hogy a törvénytervezet csak nem kötelező útmutatóul szolgálna a tagállamok kormányainak, amelyeknek már úgyis van joguk befektetéseket blokkolni.