Sencsen Kína egyedülálló gazdasági-tervezési csodája, a népi Kína válasza Hongkongra. Azért építették fel a hetvenes évek végén, hogy megmutassák a határ túloldalán élő briteknek, hogy ők is képesek hasonlót felhúzni néhány kilométerrel távolabb, olyan szépen, hogy el fogja homályosítani a legendás városállamot. Telt-múlt az idő, a tervezőasztalon megszületett Sencsen benépesült, a felhőkarcolók egyre magasabbak és hivalkodóbbak lettek, a gazdasági teljesítmény egyre nőtt, majd eljött 1997, a 99 éves brit bérlet lejárta, a Kínai Népköztársaság pedig visszakapta a kereskedőkolóniát.
Így aztán most két felhőkarcolós város van Kína kezén, egymás tőszomszédságában, egymással versenyezve, csak annyi a különbség, hogy Hongkong természetes fejlődés eredménye, és féltékenyen – ámde nem sok sikerrel – őrzi különállását, Sencsen pedig csak azért magas, mert így lehet felhívni a világ figyelmét. Hongkongban mesterségesen drágán tartják a telkek árát, ennek megfelelően minden talpalatnyi föld kincset ér. Nem is csoda, ahová építkezni lehet, oda építkeznek is, a lakosság hatalmas, a hegyes-dombos terület pedig kicsi, ezért is terjeszkednek felfelé. Sencsennek ilyen gondja nem volna, nem szigeteken élnek az emberek, hanem a kínai anyaországban, elvben laposan is terjeszkedhettek volna, de akkor csak egy újabb hatalmas falut kaptak volna a hivalkodó üvegtornyok helyett.
Hozzá kell tenni, Sencsen soha nem lett volna ilyen sikeres Hongkong nélkül. A hongkongi üzletemberek előszeretettel kötöttek megállapodásokat a szomszédvárral, ahol nem kellett tartaniuk a hagyományosan bénító kínai bürokráciától, minthogy az új város speciális adminisztratív régióként működik, a kulturális forradalmat követően itt már voltaképp szabadpiaci szabályok érvényesültek, ráadásul sokkal olcsóbb volt Hongkongnál. Ha pedig egy üzlet beindul, nem könnyű leállítani.
Tavaly világszerte 128 olyan épületet adtak át, amely 200 méternél magasabb volt, ennek 70 százaléka Kínában van. Ebből a kilencven felhőkarcolóból 11-et találunk Sencsenben, amely több, mint az egész Egyesült Államokban, és több, mint bármely más kínai városban. A második helyen hárman osztoznak, hat-hat ilyen monstrumot építettek a kínai Gyöngy-folyó királynőjének tartott Kantonban és a mély Kína első számú gigavárosában, a 36 milliós Csungcsingban, valamint a dél-koreai Kojangban, Szöul egyik elővárosában.
Ma Sencsenben 49 kétszáz méternél magasabb épület található, s további 48 áll építés alatt. Ez pedig iparági elemzők szerint komoly veszélyeket rejt, ugyanis a felhőkarcolók irodaházak, s bár hatalmas üzlet őket megépíteni, egyáltalán nem könnyű kiadni a rengeteg irodát, még egy olyan dübörgő városban sem, mint Sencsen. Sanghajban, a Sencsennél is dübörgőbb óriásvárosban áll az ország legmagasabb épülete, a 632 méter magas Sanghaj-torony, amely 2015 óta uralja a pudongi üzleti negyed látképét.
Csakhogy két év alatt sem sikerült tartalommal megtölteni az épületet, a hasznos terület 60 százaléka ma is kiadó, de még a bérlők egy része is csak névleg van jelen a toronyban, nagyjából csak az irodák egyharmadában folyik valódi munkavégzés. A tornyot építtető cég képviselője, Ku Csien-ping (Gu Jianping) egy tavalyi eseményen elismerte, „Kína számára a legnagyobb kihívás, hogyan tud a jelenleginél kevesebb felhőkarcolót építeni.”