Amint az várható volt, a donyecki szakadárok legújabb provokációja, Kis-Oroszország (Malorosszija) kikiáltása után ismét eszkalálódni látszik a kelet-ukrajnai háborús helyzet, hiába az aratás idejére életbe léptetett tűzszüneti megállapodás. A múlt héten hirtelen megugrott a halálos áldozatok száma, ez volt az utóbbi egy év legvéresebb időszaka. Az előző négy hétben az ukrán hadsereg több mint 20 katonája esett el a kelet-ukrajnai harcokban. Hét nap leforgása alatt három kárpátaljai is életét vesztette, köztük egy 22 éves ugocsai magyar fiatalember. Ezzel már kilenc kárpátaljai magyar áldozatról tudunk.
Látva a rémisztő fejleményeket, a normandiai négyek azonnal telefonos egyeztetésbe kezdtek. Áttörés persze nem történt, csupán felszólították a Kelet-Ukrajnában szemben álló feleket, azonnal vessenek véget a tűzszünet sorozatos megsértésének. Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök felszólította a feleket, hogy az év végéig újítsák fel a fogolycseréket. Petro Porosenko ukrán elnök ragaszkodik ahhoz, hogy ENSZ-békefenntartókat vezényeljenek a térségbe. Vlagyimir Putyin orosz államfő ismételten Ukrajna belügyének nevezte a konfliktust. Csak olaj a tűzre, hogy Kurt Volker, Donald Trump amerikai elnök ukrajnai különmegbízottja felvetette: hazája fegyvereket küldhet az oroszbarát lázadókkal harcoló ukrán katonáknak. „Késleltetné a kelet-ukrajnai válság rendezését minden olyan lépés, amely növeli a feszültséget a szemben álló felek között a Donyec-medencei demarkációs vonal mentén” – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.
Miközben az ukrán és az orosz fővárosban azt kommunikálják, hogy mindent megtesznek a béke helyreállítása érdekében, a valóságban sok jel utal ennek az ellenkezőjére, hogy jól elvannak ezzel a konfliktussal. Oroszországnak érdeke, hogy Ukrajna instabil maradjon. Építkezés és fejlődés helyett inkább komoly belső problémákkal kelljen szembenéznie. A válság fenntartásával Moszkva tárgyalási pozíciói is erősebbek a nemzetközi színpadon. Ugyanakkor bármilyen furán is hangozhat, Kijevnek szintén a kezére játszik a háború. Lehetővé teszi, hogy minden politikai, gazdasági és szociális kudarcot ezzel magyarázzanak. Elvonja a közvélemény figyelmét a mindent átszövő korrupcióról, a politikusok hatalmas étvágyáról, a maffiaállamra jellemző ügyekről. Manapság, ha bármi negatívum történik az országban, a központi médiában azonnal Moszkvára terelődik a gyanú.
Politológusok azt is kiemelik, hogy a mostani Európa-barát kijevi elitnek annyira nincs is szüksége a „népköztársaságok” felügyelte kelet-ukrajnai területekre, mint ahogyan ahhoz ragaszkodni látszik. Egyrészt nincs kapacitása az újjáépítésre, képtelenek lennének mit kezdeni a totálisan elszegényedett lakosokkal, hiszen a békés területekről is özönlenek külföldre az emberek, másrészt az ott élők mindig is ellenszavazók lesznek a jelenlegi politikai irányvonal számára. Amennyiben valami csoda folytán Ukrajna hirtelen visszakapná a Krím félszigetet és a megszállt Donbász vidékét, nagy a valószínűsége annak, hogy revansot vennének a 2014 februárjában elüldözött Moszkva-barát erők, ami azonnal Petro Porosenko elnök bukásához vezetne.