A fenti címet szándékosan nem tettük idézőjelbe, hogy fokozottan érjék a kínos információk e hivatalosan jobboldali konzervatív kancellárasszony hazai balliberális rajongóit.
A következő sokk: a cikk e címmel – ó borzalom – a brit Guardianben jelent meg, és annak szerzője – újabb borzalom – e lap világszerte elismert környezetvédelmi szakértő publicistája, George Monbiot, aki még mindig ottmaradt eme, az elmúlt mintegy tíz-tizenhárom éve folyamatosan az establishment ölebévé vált, egykor kemény antiglobalizmusával és háborúellenességgel a tisztességtelen nyugati fősodratú mezőnyből kilógó újságnál. Amivel – de ezt csak nagyon óvatosan jegyezzük meg – mintha az elmúlt napokban történt volna valamiféle hátraarc egykori önmaga felé.
Ma például Simon Jenkins, a lapnak szintén a régi „vonalvezetést” jelképező, kiváló publicistája olyan cikkben küldte a legmelegebb éghajlatra Theresa Mayt, amiért brit miniszterelnök elődjeit utánozva az amerikai elnökök ölebévé szegődött, hogy több albioniban megállhatott a levegő annak olvasása közben. Olyan mondatokkal fűszerezve, hogy „paranoid abszurditás” azt állítani, miszerint Észak-Korea létében fenyegeti Amerikát, és hogy May liheg falvakat bombázni Szíriában és Irakban, csakhogy tessék Trumpnak.
A Monbiot cikk tegnapi, de jellemző, hogy azt az egyébként Guardian-imádó balliberális, és így sajnos az egész magyar sajtót a külföldi hírek terén feltétlenül tematizáló médiumok nem akarták észrevenni.
Kezdjük az írás ismertetését azzal, hogy szó szerint idézzük annak bevezető részét.
Melyik élő személy az, aki a legtöbbet tette azért, hogy elpusztítsa a természetes világot és az emberiség jövőbeli jólétét? Donald Trump lesz hamarosan a jó válasz, amikor pusztításának teljes erejét érezzük majd. De jelenleg a kockába egy másik nevet írnék: Angela Merkel.
Hogy miért? Elment az eszem? Angela Merkel, „a klímakancellár”?…A német energiafordulat – a hírneves energiaátmenet megalkotója. Igen, éppen ő. Monbiot ezután érvekkel alátámasztva sorolja, miért Merkel a világ első számú ökovandálja.
Első: fatális gyengeséget mutat a német ipar lobbierejével szemben. „Mindannyiszor, amikor egy alapvető ügyet kell megoldani, etikáját politikai előnyével szemben mérlegeli, és az előnyt választja.” Ezért fuldoklik ma Európa dízelgőzben.
A szerző ismerteti, miképpen zsarolta Merkel az uniót és az egyes országokat, hogy állítsák le az elődje idején hozott, a dízelmotorok cseréjével kapcsolatos EU-döntést. Beleértve Hollandiát és Magyarországot, hogy az ezen országokban lévő német autógyárakat nehogy bezárják.
Merkel azt is elengedte füle mellett, amikor 2014-ben az Európai Bizottság írt a német kormánynak figyelmeztetve azt, hogy a dízelmotorok által okozott légszennyeződés sokkal nagyobb, mint amit a gyártók állítottak.
„De ez a legkisebb azon környezeti katasztrófák közül, amelyeket ő hozott létre”. Így azt, hogy az Európai Bizottság mellé állt azon döntésben, hogy a fosszilis energiahordozókat bioüzemanyagokkal helyettesítsék. Holott óriási környezetpusztítással jár, amikor erdőt és termőföldet alakítanak át üzemanyag-termelő területekre. „Az európai bioüzemanyag-szabály ma a világ egyik legnagyobb környezeti katasztrófáinak hajtóereje: az indonéz esőerdők kiirtása és felcserélése olajpálmákra”.
Ez hatalmas és gyönyörű ökorendszereket likvidált, és pusztította el az orángutánokat, a tigriseket, a gibbonokat és sok ezer más állatfajtát, amelyek ott éltek. De a fák égetése és a tőzeg oxidációja is sokkal több károsanyag-kibocsátást eredményezett, mint a fosszilis üzemanyag. E programot még 1994-ben német energiaminiszterként javasolta.
De még ez is jobb, mint az a kár, amit azzal a sokkoló csődprojektjével okozott, hogy több száz milliárd euró befektetése ellenére „dekarbonizálja” villamosenergia-rendszerét. Míg más európai országokban a káros gázkibocsátás meredeken esett, Németországban csúcsra ért.
Merkel az ipari lobbisták előtt a szén ügyében is térdre borult. Mint a lignit esetében, amely a kanadai kátrányhomokkal együtt a világ legszennyezőbb üzemanyaga. És ez szolgáltatja a német elektromos áramtermelés 40 %-át, amit még alátámasztott azzal a kijelentésével, hogy „a szén marad Németország energia kínálatának oszlopa hosszú időre”.