Az FDP 64 évig tartó parlamenti munka után 2013-ban kiesett a Bundestagból, és vasárnap – 1315 napi parlamenten kívüli ellenzéki politizálás után – 10 százalék körüli eredménnyel térhet vissza. „Megújítottuk magunkat, mert meg akarjuk újítani Németországot” – hangoztatja választási beszédeiben Christian Lindner pártelnök, aki a bukás után vette át a párt irányítását.
Az újjáépítés első szakaszában úgy tűnt, mintha az FDP egy „punkrock zenekar” lenne, abban az értelemben, hogy „nagyon kicsi fellépéseket is tartottunk”, előfordult, hogy csak egy érdeklődő előtt – mondta a politikus a Die Welt című lap csütörtöki számában.
Az FDP megtartotta eredeti liberális irányvonalát
A Bundestag-választáson elszenvedett kudarcot sikertelen tartományi választások előzték meg. A sorozat 2015 elején, a hamburgi választáson szakadt meg. Azóta egyre nagyobb az érdeklődés a liberálisok iránt, és a belső vitákat is lezárták.
Voltak, akik az iszlámmal és a bevándorlással szemben erőteljesen kritikus irányvonalat javasoltak, és azt is, hogy az FDP építsen a választók aggodalmaira, félelmeire.
Ez nehéz időszak volt, de sikerült megtartani az eredeti liberális irányvonalat. A párt azonban így is megváltozott, „önironikus és laza lett, ugyanakkor az elveihez hűséges és következetes” – mondta az FDP elnöke.
Az alapvonásokban nincs változás, az FDP továbbra is a közösség helyett az egyénre és a szabadságjogokra helyezi a hangsúlyt, újraelosztás helyett adó- és bürokrácia-csökkentést, terjeszkedő helyett kisméretű államot akar. A nemzetközi migrációs válságra egy régi gondolat újracsomagolt változatával válaszol, a menekültügy és a bevándorlás szétválasztását egy olyan, kanadai mintájú bevándorlási törvénnyel oldaná meg, amelyet a Bundestag 2002-ben már egyszer megszavazott, de a törvényhozás tartományokat képviselő kamarájában, a Bundesratban a CDU/CSU megbuktatott.
Christian Lindner a „kis Macron”?
Az újjáépítés után a kampányban is Lindner az első számú, és egyetlen széles körben ismert vezető, valamennyi óriásplakáton a német politikában fiatalnak számító, 38 éves pártelnök arcképe látható. A kampány fő motívuma a megújulás, fő témája pedig a digitalizáció és az innováció. Az FDP az egyetlen párt, amely ezt emelte ki. „A digitalizáció mindent megváltoztat – mikor változik meg a politika?” – áll a plakátokon.
A francia elnök, Emmanuel Macron után gyakran kis Macronnak is nevezett pártelnök az új stílussal reflektál a jól képzett fiatalok világára, akik hivatásszerűen foglalkoznak a digitalizációval, és „rállt a Macron-vágányra”, a társadalom „individualizálódását nem elhanyagolja vagy helyteleníti, mint Martin Schulz (szociáldemokrata kancellárjelölt) vagy a 20. században rekedt újraelosztó baloldaliak”, hanem az elkerülhetetlen változások kiindulópontjának tekinti – írta a napokban a taz című lap, amely a Zöldekhez áll közel, de Lindnert a kampány sztárjaként ünnepli.
Mindez a parlamenti, illetve kormányzati politikára lefordítva mindenekelőtt a szélessávú internet-lefedettségben mutatkozó lemaradás ledolgozását, az elektronikus közigazgatás fejlesztését és a feltörekvő informatikai vállalkozások, a start up cégek támogatását jelenti, ami jó alapot biztosíthat a koalíciós tárgyalásokhoz a digitalizáció fontosságát ugyancsak hangsúlyozó CDU/CSU-val.
akár 10-12 százaléknál is jobb eredményt érhet el az afd
Az AfD az első párt, amely a CDU/CSU-tól jobbra elhelyezkedve tartósan országos tényezővé vált a német belpolitikában. A 2015 elején történt szakadás – a konzervatív liberális szárny távozása – után az iszlámmal és a bevándorlással szemben radikálisan kritikus elem vált meghatározóvá. Ez kezdetben nem hozott sikert, a párt a jelentéktelenség határára süllyedt, de a migrációs válság elmélyülésével ismét felkapaszkodott, a kormány menekültpolitikájának bírálatára építve.
Sikerét mutatja, hogy a legtöbb felmérés szerint a harmadik erőként debütálhat a Bundestagban. Meglehet, hogy a közvélemény-kutatásokban kimutatott 10-12 százaléknál is többet szerez, mert szavazóira jellemző a rejtőzködés – mondta a Bild című lapnak Jürgen Falter, a mainzi egyetem politológusa, aki szerint az AfD akár 13 százalékot is szerezhet.
Kiábrándultak gyűjtőhelye
A párt a többi politikai erőből kiábrándult, a globalizációtól, a nemzeti önazonosság gyengülésétől és az idegen elemek térnyerésétől, valamint a személyes anyagi helyzet megrendülésétől, a lecsúszástól tartó elégedetlenek „gyűjtőhelye” – mondta a napokban egy újságírókkal folytatott berlini beszélgetésen Nico Siegel, az infratest dimap kutatóintézet vezetője.
Oskar Niedemayer, a berlini Freie Universität kutatóegyetem politológusa hozzátette: az AfD-t nemzeti konzervatív párt, amelynek retorikájában mind nagyobb teret nyer a szélsőjobboldali elem. Azzal kapcsolatban, hogy a párt egyik vezetője szerint „el kell takarítani Anatóliába” a kormány társadalmi integrációért felelős, Németországban született török származású államminiszterét, kiemelte: a nemzeti büszkeség akkor fordul szélsőjobboldalságba, amikor más nemzetek vagy vallások megvetésével párosul.
Az AfD-től a Bundestag tagjaként is botrányok sora várható, ezt jelzi, hogy áprilisi programalkotó kongresszusa elutasította Frauke Petry társelnök kezdeményezését, miszerint az AfD-nek a rendszerkritikus, „fundamentális ellenzékiség” helyett a „reálpolitika” irányát kell követnie, hogy középtávon koalícióképessé váljék.