Egyértelmű állásfoglalás Európa mellett – fogalmazott Angela Merkel német kancellár a hollandiai voksolás kapcsán, Francois Hollande francia elnök pedig a szélsőség felett aratott világos győzelemként értékelte Mark Rutte és liberális pártjának választási teljesítményét. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke hasonlóképp optimista véleményt hangoztatott, szerinte a Hágából érkező eredmények bizonyítják, hogy a holland nép az európai értékekre, illetve a szabad és toleráns társadalmakra szavazott. Az európai sajtó ugyancsak bizakodó: a holland Financieele Dagblad pénzügyi napilap szerint „nem dőlt el a holland dominó”, míg a Der Spiegel című német hetilap szintén a dominóeffektussal példálózik, és a francia Marine Le Pen potenciális választási vereségét helyezi kilátásba. A legtöbb lap ugyanakkor megjegyzi: az Ankarával kialakult konfliktus nélkül Rutte talán nem aratott volna ennyire fölényes győzelmet.
Immár világosan látszik a jobbközép-liberális VVD előnye: a miniszterelnök vezette párt a majdnem végleges eredmények szerint 33 képviselői helyet szerzett a 150 fős hágai alsóházban. Geert Wilders és a Szabadságpárt végül nem osztozik a második helyen, a bevándorlóellenesek húsz mandátumot nyertek el, utánuk a kereszténydemokraták és a liberális D66 következik 19-19 mandátummal.
A meglehetősen szoros eredményeket látva szinte biztos, hogy hosszú és kompromisszumokban gazdag koalíciós tárgyalásokra számíthatunk. A legtöbb szakértő szerint Mark Rutte a kereszténydemokratákkal és a liberális D66-tal köt majd szövetséget, ugyanakkor a parlamenti többség eléréséhez szükségük lesz még egy politikai tömörülésre. A The Guardian brit napilap szakértője szerint a következő holland kormánykoalícióban negyedikként a Keresztény Unió, a Munkapárt vagy a választásokon remekül szereplő baloldali GroenLinks kaphat helyet. Geert Wilders és a Szabadságpárt hiába nyerte el a második helyet, szinte biztos, hogy kiszorul a vezető hatalomból.
A platinaszőke politikussal szélsőségesnek bélyegzett nézetei miatt egyetlen párt sem hajlandó összefogni, ennek ellenére Wilders nem zárta ki az esetleges koalíciós szerepet. – Ahogy mindig is mondtam: kész vagyok rá, szívesen vállalom – hangoztatta tegnapi tájékoztatóján a pártvezér, hozzátéve, hogy amennyiben mégsem kerül be a kormánykoalícióba, kemény ellenzéki szerepre készül.
Szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy a 2012-es parlamenti választások óta megerősödött bevándorlás- és unióellenes politikus ezután kaphat igazán erőre.
– Wilders nem is akart hatalomra kerülni. (…) Lényegében elérte, amit akart: bármit megtehet és kimondhat – hangoztatja André Krouwel holland politológus.
A The Guardian hozzáteszi: ha kiszorul a kormányból, a Szabadságpárt vezetője folytathatja a nyomásgyakorlást a bevándorlási és integrációs kérdésekben, illetve kompromisszumokba sem kényszeríthetik bele.
Siker, török hozzájárulással
Bár a franciaországi és a németországi populista pártoknak nagyon jól jött volna, Geert Wildersnek nem sikerült földcsuszamlásszerű győzelmet aratnia a holland parlamenti választásokon – nyilatkozta a Magyar Időknek Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. A szakértő szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha nyert volna a bevándorlásellenes Szabadságpárt, akkor sem lett volna esélye kormányra kerülni, hiszen nem talált volna magának koalíciós partnert. A populisták vártnál rosszabb szereplése azt jelzi, hogy az elmúlt héten kialakult török–holland konfliktus miatt Mark Rutténak sikerült kifognia a szelet a bevándorlásellenes párt vitorlájából – magyarázta Kiss J. László.
A jelenlegi kormányfő ugyanis az Ankara elleni határozott fellépésével igazi nacionalista államférfiként viselkedett, ezzel pedig értelemszerűen gyengítette Wilders pozícióit, akinek a programja egyértelműen az iszlámellenességre van felfűzve. Ez azt mutatja, hogy Rutte az eddig meglehetősen liberális bevándorláspolitikájának szigorításával és a határvédelem fontosságának hangsúlyozásával sokak tetszését elnyerte, és ez a trend valószínűleg Európa-szerte megfigyelhető – érvelt Kiss. J. László. A szakértő szerint azonban a francia és a német belpolitikai színtér teljesen különbözik a hollandtól, épp ezért a jelenlegi eredmény nem tekinthető indikátornak a következő választásokat nézve. (T. L.)