Gerard Piqué (képünkön) 91 alkalommal játszott a spanyol válogatottban, általában kiválóan. Egészen a katalán népszavazásig semmiféle problémát nem jelentett hazafiassága, pontosan ugyanolyan hűséges játékosa volt a válogatottnak, mint David de Gea, a madridi születésű csodakapus. Mikor felállnak a mérkőzés előtt a gyepre, együtt hallgatják végig a spanyol himnuszt, amelynek nincs szövege, ugyanis utoljára a Franco-diktatúra idején volt olyan erős a központi hatalom Spanyolországban, hogy az ország összes nemzetisége számára elfogadható volt a zenére írt költemény.
Ma nem tudnak megegyezni a kasztíliai, andalúz, galíciai, katalán és baszk játékosokból álló csapat tagjai, s az egész spanyol nemzet, hogy mit is foglaljanak bele a nemzeti imába, így a zene idején marad a cipők nézegetése és a határozott vigyázzállás. Piqué ugyanakkor a FIFA-hoz nem tartozó katalán válogatottban is szerepet játszik, kilencszeres válogatott; 2007-ben Katalónia és Baszkföld válogatott mérkőzésen tüntetett azért, hogy a nemzetközi szövetség ismerje el csapataikat. Ez nyilván azóta se történt meg, Spanyolország a sport világában se támogatja ezeket a függetlenségi törekvéseket, a szövetség pedig inkább nem dugja a kezét a darázsfészekbe.
A katalán védő a La Masiaként (a farmház) ismert labdarúgó-akadémián nevelkedett Barcelona közelében. A világ egyik legismertebb, leghatékonyabb és legdrágább képzőközpontjában nemcsak futballra tanítják a fiatalokat, de fontosnak tartják a hazafias nevelést is, és ez esetben nem a spanyol haza szeretetéről van szó, hanem Katalóniáról. A Barcelona mellett ugyanilyen iskolát tart fenn az összes baszk futballklub is, többek között ennek eredménye az, hogy az Athletic Bilbao futballklub soha nem alkalmazott nem baszk játékost, az akadémiák ellátták elegendő fiatal tehetséggel, s ma is számos baszk játékos játszik a spanyol válogatottban.
A spanyol futballválogatott így pontosan ugyanolyan soknemzetiségű, mint az ország: maga sem egységes, s bár az alkotmányban a „spanyol nemzet” kifejezést használják, a spanyol nyelv hivatalosan „kasztíliai” nyelv, azaz az ország középső régiójában használt közlési forma. Az viszont soha nem volt jellemző, hogy nemzetiségi okokból egyik vagy másik játékosnak fehér kendőt lobogtassanak a szurkolók nemtetszésük jeleként.