Hatalmas botrány bontakozik ki az Európai Unióban, noha még csak a jéghegy csúcsa látszik, írja a brit Daily Telegraph arról, hogy három éves „kafkai” késlekedések után kiderült, az uniós vezetők, így Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője és Federica Mogherini, az EU külügyi biztosa hatalmas pénzeket költöttek magángépek bérlésére és arra, hogy luxushotelekben lakjanak.
Igazán nagy érdeklődéssel várjuk, hogy
a folyamatosan a „pénzünkért” aggódó ellenzéki pártok cselédsajtója miként támad most a kiderült bizonyítékok láttán a velejéig korrupt és rothadt Európai Unióra,
amely valóban pénzünket szórja el olyan, másokat rendszeresen az „európai alapértékekről” és egyéb fennkölt névvel ellátott léggömbökről leckéztető figurák szuperluxus igényeinek fedezésére, mint a már délelőttönként is toxikus állapotban lévő Juncker.
A részletek:
Eddig arra derült fény, hogy a vezetők több mint 90 ezer fontért béreltek magángépeket, amelyeket költségigénylésükön „légitaxiként” tüntettek fel. Az unió átláthatatlan pénzszórása ellen fellépők közölték,
bírósághoz fordulnak, ha az Európai Bizottság nem hozza nyilvánosságra a múlt év valamennyi utazási költségét.
A most nyilvánosságra került kiadási bizonylatokon semmilyen információ nem azonosította a szállodákat és a tételes vények szerinti részösszegeket.
A Daily Telegraphnak nyilatkozó brit kormánytag elmondta, „A számos ok egyike, amiért az emberek a Brexitre szavaztak, mert Brüsszel imádja a luxuskiadásokat”.
Federica Mogherini például 67 ezer font megtérítését kérte, mert az azerbajdzsáni Bakuba látogatott.
A Bizottság szerint tavaly 28 alkalommal béreltek „légitaxit”, ami több mint havi két alkalom.
A cikk felháborítónak nevezi, hogy Brüsszel ugyanakkor 36 milliárd font összeget követel Nagy-Britanniától a kilépésért.
A nyilvánosságra került adatok szerint az Európai Bizottság fél millió font adófizetői pénzt költött utazásokra 2016-ban mindössze két hónap alatt.
Juncker például 24 000 fontot költött egy kétnapos római útjára.
A szállodáért 450 fontot fizetett, ami azt jelenti, hogy saját és emberei repülése 23 500 fontba került.
Az Európai Bizottság magatartási szabályzata akkor teszi lehetővé a charterjáratok használatát,
ha kereskedelmi járat nincs vagy a rendelkezésre álló járat használhatatlan időpontban megy,
illetőleg az nem biztonságos.
Juncker és delegációja 2015-ben a törökországi G20-as csúcsról Brüsszelbe visszatéréséhez 57 000 fontot igényelt, mert szerinte a visszaút nem volt lebonyolítható a belga légierők gépével. Egy brit konzervatív miniszter megjegyezte, „az Európai Unió adófizetői jobbat érdemelnek”.
Nigel Farage, a brit UKIP párt volt elnöke azt mondta, feltételezi, hogy az ilyen utazgatások benne vannak a britektől a Brexitért kért pénzösszegben.
A költségek kiadását a madridi székhelyű Access Info Europe nevű kampánycsoport kényszerítette ki három évig tartó harc árán. Helen Barbishire, a szervezet elnöke elmondta, kifejezetten azért kérték az adatokat, hogy
megmutassák „a kelet-európai és balkáni újságíróknak”, milyen információ kapható meg a Bizottságtól.
A szervezet 190 kérést nyújtott be a három év alatt az adatok kiszolgáltatásáért.
„A kiadásigénylések potenciálisan politikailag robbanékonyak egy olyan időben, amikor az EU 50 milliárd font válási igényt jelentett be a Brexitért”, írja a cikk, majd kiemeli, Juncker évi fizetése 260 000 font, ami százezer fonttal több Theresa May brit miniszterelnök fizetésénél.
Ezen kívül
az uniós biztosok napi 113 font értékű költségtérítést kaphatnak úgy, hogy nem kell nyugtát csatolniuk kiadásaikra, amikor külföldön vannak. Bemondásra fizetnek.
Még egy megjegyzés, mivel a Barbishire által nyújtandó lecke meglehetősen ismert azon „kelet-európai és balkáni” brüsszeli tudósítóknak, akik feladatukat nem abban látják, hogy az EU-t jó színben feltüntető jelentéseket küldözgessenek haza, vagy ott olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyekre az illetékesek azonnal vagy öt perc alatt készek a válasszal: amikor a véreskezű kommunista diktatúra egyik korábbi oszlopa, Kovács László biztosnak költözött ki Brüsszelbe, az Európai Bizottság kétszer tagadta meg annak az összegnek a megnevezését az akkori Magyar Nemzet részére, amennyit az MSZP-s igényelt ideiglenes házbérlés címén.